Zabolátlan gondolatok cikáznak
a megfoghatatlan mondatkáoszban.
Mire értelmet nyerne, hogy leírjam,
ezer másik bevillan.
Csak ülök egy halom üres lap felett,
arany vaknyomásos, bőrkötéses
borítójáért vettem díszkötetet,
hogy majd teleírom verssel, regénnyel,
s a napi dolgokat pontosan lejegyzem.
De itt áll még ma is üresen.
Tinta csak elejét csúfítja,
hol a tulajdonos neve díszlik,
bejegyezve néhány dátum,
némi jegyzet a végén,
ezenkívül üres minden lap
Pedig minden nap történik valami,
olykor a semmi is eseményszámba megy.
De miért nincs teleírva,
miért üres még mindig
e napló összes oldala?
Kinek írjak, kihez, miről szóljon?
Vessem vaktában a betűsorokat,
hogy aztán az enyészet emlékezetében
valaha felkutatva rábukkanjanak az üres tartalomra?
A szóvirágok addigra rég elszáradnak.
Merész lesz, ki a gaz közül kiszedi
az egykori gondolatszirmokat.
S ha meg is talál minden darabot,
örök rejtély után kutathat a máig üres naplóban.
Jászivány, 2020. 03. 26.
Author: L. M. Linda
L. M. Linda az Irodalmi Rádió szerzője. A jászság legkisebb településének, Jásziványnak könyvtárosa voltam 13 évig. Emellett a helyi közösségi rendezvényszervezésben aktívan részt vettem. Itt nevelkedtem, itt éltem, és dolgoztam hosszú évekig. Iskoláimat ingázva végeztem: jászapáti gimnázium, jászberényi főiskola, szolnoki gyors-tanfolyamok. Sokáig nem tudtam eldönteni mit is akarok igazán. Aztán egy alkalommal előjött a könyvtárosság. Szerettem a munkámat, az új kihívások nehézségei ellenére is. Érdekel minden, ami művészet, művelődéstörténet. A kreatív és hagyományos kézműveskedéstől, a helytörténetig, a egyes tudományok kultúrtörténeteiig bezárólag minden. Szívesen olvasok önismereti, pszichológiai, ezotéria témáihoz tartozó írásokat. Szeretek a természetben lenni, utazni, ha feltöltődésre vágyom. Az irodalmi alkotások az életem során mindig nagy hatással voltak rám. Mind magánemberként, mind szakemberként. Ez utóbbiból kifolyólag magam is időnként megfelelően eladható és előadható szövegek szerkesztésében, megírásában közreműködtem már. Könyvtárosi és alkalmi rendezvényszervezői pályafutásom alatt, ha nem akartam folyton másolni, sokszor hagyatkoztam saját szókincsre: helytörténeti kiadvány szövegénél, ünnepi és alkalmi beszédeknél; a különböző műsorok összeállításánál a versek tematikájára pedig különösen figyeltem mind a tartalmi, mind az időbeli és történeti sorrendre. Időnként erős késztetést érzek arra, hogy közöljem a gondolataimat, az érzéseimet. Gyakran előfordul, ha másnak nem tudok beszélni a problémáimról, gondjaimról, ötleteimről vagy csak egyszerűen elmélkedni szeretnék a nagy dolgokról, fogok...