Harmati Gyöngyi: Pillangótánc…

                          (Pillanatképek életem apró történéseiből…)

A melegen sütő napsugár egy szeptember végi vasárnap délutánon kicsalogatott férjemmel és nagynénjével együtt bennünket a városból a közeli tó partjára. Nem is sejtettük, hogy egy csodálatos élménnyel gazdagodva térünk majd vissza. Az ezerszínű ruhában pompázó ősz csendes átmenetet képez a forró nyárból a fagyos télbe. Az őszi természet a mai rövidke kis kirándulásunkon egy kicsi szeletet felvillantott előttünk színes ruhatárából.
Pár perces autóút után már a friss levegőn sétáltunk. A tavacska partján a szemünk szinte káprázott a víz aranyló csillogásától. A horgászok mozdulatlannak tűnő csónakjainak látványa, a tóban vidáman “fürdőző” halak csobbanása festőecsetjére kívánkozó látványban részesített bennünket. Miközben halkan beszélgetve sétáltunk tovább, hogy ne zavarjuk meg ezt az édenkerti nyugalmat, szemem egy embermagasságú két színben virító bokorra siklott. Az Aster-bokor (évelő őszirózsa) sötét rózsaszín és élénk lila színű szirmainak kettőse hihetetlen látványt nyújtott. Óvatos léptekkel közelítettem a bokor felé, s meglepődve vettem észre, hogy ez egyben több tucatnyi csodás színekben pompázó lepkének is a találkozóhelye. Leírhatatlan látvány tárult elénk. A pillangók ide-oda csapongtak a színes virágok körül, majd egyesével vagy párban leszálltak pihenni kicsit. Újra és újra felszálltak, láthatóan képtelenek voltak elszakadni a bokortól, ahogyan én sem tudtam magukra hagyni őket. Ezeknek a picinyke, törékeny élőlényeknek a láttán elgondolkoztam azon, hogy bizony nem ilyen szépségesnek születnek. Mennyi szenvedésen mennek keresztül mire a rusnya kis hernyó szűk és szoros börtönéből kiszabadulva ilyen csodaszép pillangóvá változnak. Így van ez velünk emberekkel! Mennyi nehézség, betegség, konfliktusokkal teli esemény kell ahhoz, hogy kiszabaduljunk az önzés és szeretetlenség fojtogató hálójából. Az est lassan leszállni készült, a nap is elbújt a túlsó part még zöldellő dombjai mögé. Indulnunk kellett haza, nehéz szívvel váltam meg a pillangóktól.
– Hiányozni fogtok…szóltam hozzájuk és ők búcsúzóul felém lebbentették áttetsző szárnyaikat.

Pillanatképek sorozat többi részeit az alábbi linken olvashatod:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Pillanatk%C3%A9pek

Harmati Gyöngyi
Author: Harmati Gyöngyi

Harmati Gyöngyi az Irodalmi Rádió szerzője. Meglepő fordulatokban és szomorú történésekben bővelkedő gyermekkorom hozománya az itt szereplő nevem. Akár kitalált, írói álnév is lehetne, de mégsem az. Ez a név szerepel a személyi igazolványomban leánykori névként, de nem ezen a néven anyakönyveztek. Ezt a nevet, mely nevelőapám (Anyukám 2. férje) vezetékneve volt alig 3-4 évig viseltem. Illetve a családi név pár nappal előbbi “magyarosíttatott” változatát, mert Szüleim úgy döntöttek, hogy egy jobb csengésű névre változtatják. Hamarosan újabb nevem lett, mivel férjhez mentem. Majd a véletlen fura játékaként mégis ez a többször változtatott leánykori név került az interneten rögzítésre. Ezután most már következzen egy szokványosabb bemutatkozás: 1959. július 4-én, a Függetlenség napján születtem Székesfehérváron. Férjemmel egy dunántúli kisvárosban élek. Fiam már felnőtt, kirepült a családi fészekből. Gyermekkorom óta a könyvek, a prózai és a lírai irodalom nagy kedvelője vagyok. Gyermekkorom legjobb barátai a könyvek voltak és most is azok, el sem tudom képzelni az életemet olvasás nélkül. Fiatal éveim kedvenc tartózkodási helye a könyvtár volt, melynek sajátságos légköre azóta is fogva tart. Hiszem, hogy az olvasás szeretete és az írás talentuma által jobb és szebb hellyé tehetjük a világot, még ha csak egy rövidebb időre is. Pár évvel ezelőtt éreztem először...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Általában

A nő nem ír verset a hazáról, házat őriz, az otthon melegét. Imádja a férfit, és felkínálja az ölét. A nő sokszor hal meg, szüléskor

Teljes bejegyzés »

Nyom a párna

  Fejed alatt nyom a párna, úgy gondolsz a nagyvilágra. Aludnál, rég lefeküdtél… Hátrahagyott múlt az éjfél. * A plafonra minek meredsz? Úgyse zárja le

Teljes bejegyzés »

volna jó

még hallgatnám apámat meséit gyermekkoráról álmait szenvedéseit melyet megsirattam csillagok alatt bámultam vele együtt az égitesteket a Vénusz ragyogását még a vörösbe hajló Marsot is

Teljes bejegyzés »

Amikor én még kicsi voltam

Tegnap Kecskeméten jártam, és találkoztam rég nem látott unokahúgommal, – aki mindössze egy hónappal fiatalabb, mint én, és akivel gyerekkorunkban egymás közelében éltünk. Iskolába is

Teljes bejegyzés »

Doberdó 1.

Magyarok a Nagy Háborúban… A csapattestemhez utaztam. Már harmadszor behívtak, mentem a frontra… A háború már, a harmadik évébe fordult. Ez a katona sorsa. A

Teljes bejegyzés »