A csipketerítő meséje…

Az évvégi ünnepek felé közeledve az ilyenkor szokásos nagytakarítással voltam elfoglalva. Sietősen végeztem dolgomat. Csupán az járt a fejemben minél előbb meg legyek vele, letudjam, mint kipipálandó feladatot. És ekkor valami váratlan dolog történt – pillantásom egy fehér csipketerítőre esett, mely az egyik polc mélyén szenderegve várta, hogy kirázzam belőle a port, a feledékenység porát. Hirtelen emlékek villantak fel és egy kedves, idős hölgy arca derengett fel előttem, akinek kezében mindig fürgén szorgoskodtak a horgolótűi, szépséges mintákat varázsolva a vékony fonálból. Margit nénivel pár éve három hetet töltöttem egy szanatóriumi szobában, reumánkat gyógyítgattuk több-kevesebb sikerrel.
Emlékszem azon a nyáron tikkasztó kánikula gyötörte az embereket.
Éjszakánként a kicsinyke szobánkban annyira fülledtté vált a levegő, hogy szinte égetett, vizes ruhás borogatással próbáltuk lehűteni magunkat. Az álom messzire elkerült bennünket, így szép lassan elindult közöttünk egy egyre bensőségesebbé váló beszélgetés, melyhez a sötét szobába bevilágító csillagok fénye meghitt hangulatot teremtett. Apró titkok, örömök, bánatok, félelmek, egészségi problémák és családi drámák bukkantak felszínre az emlékek rejtett tárházából. És folyt belőlünk a szó éjszakáról éjszakára. Egy ízben hirtelen megakadt a társalgás, gondoltam talán elaludt a szobatársam. Ekkor Margit néniből mély sóhaj szakadt fel, s éreztem, most valami nagyon fontos titok részévé válok.
Szobatársam a 2. világháború idején tragikus körülmények között elveszítette édesanyját, akit a származása miatt deportálták. Ő csupán pár éves volt akkor, nem nagyon maradtak emlékei vele kapcsolatban, de a hiányát még most is fájó sebként hordozza magával. Megrázó, felkavaró eseményekben bővelkedő életéről – e legsúlyosabb sebtől eltekintve – Margit néni mindig mosolyogva beszélt, sohasem panaszkodott. Éreztem, hogy a hála és a megelégedettség nála őszinte és belülről fakadó.            Gyógykezelésünk végére mindketten tudtuk, hogy a három hét alatt egy olyan különleges lelki-híd épült fel közöttünk, amelynek egyik tartópillérét a szeretet a másikat pedig a bizalom eltéphetetlen szálai alkotják. Margit néni barátsága mellett egy külön számomra készített fehér színű csipketerítővel is megajándékozott. Napközben mindig szorgalmasan mozogtak a horgolótűi és én nem is sejtettem, hogy nekem készül az a kis csipkecsoda.
Az emlékek világából egy szempillantás alatt tértem vissza az
évvégi nagytakarítás hétköznapi világába, de már lélekben lecsendesedve. Szép lassan kiráztam a port a terítőből, visszatettem a polcra, de most már egészen másképp láttam a világot.

Harmati Gyöngyi
Author: Harmati Gyöngyi

Harmati Gyöngyi az Irodalmi Rádió szerzője. Meglepő fordulatokban és szomorú történésekben bővelkedő gyermekkorom hozománya az itt szereplő nevem. Akár kitalált, írói álnév is lehetne, de mégsem az. Ez a név szerepel a személyi igazolványomban leánykori névként, de nem ezen a néven anyakönyveztek. Ezt a nevet, mely nevelőapám (Anyukám 2. férje) vezetékneve volt alig 3-4 évig viseltem. Illetve a családi név pár nappal előbbi “magyarosíttatott” változatát, mert Szüleim úgy döntöttek, hogy egy jobb csengésű névre változtatják. Hamarosan újabb nevem lett, mivel férjhez mentem. Majd a véletlen fura játékaként mégis ez a többször változtatott leánykori név került az interneten rögzítésre. Ezután most már következzen egy szokványosabb bemutatkozás: 1959. július 4-én, a Függetlenség napján születtem Székesfehérváron. Férjemmel egy dunántúli kisvárosban élek. Fiam már felnőtt, kirepült a családi fészekből. Gyermekkorom óta a könyvek, a prózai és a lírai irodalom nagy kedvelője vagyok. Gyermekkorom legjobb barátai a könyvek voltak és most is azok, el sem tudom képzelni az életemet olvasás nélkül. Fiatal éveim kedvenc tartózkodási helye a könyvtár volt, melynek sajátságos légköre azóta is fogva tart. Hiszem, hogy az olvasás szeretete és az írás talentuma által jobb és szebb hellyé tehetjük a világot, még ha csak egy rövidebb időre is. Pár évvel ezelőtt éreztem először...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

2 válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha nem leszel mellettem

Ha nem leszel többé mellettem, Szíved nem pihen meg szívemen, Hová is repülnék nélküled Messzire tűnő szürke fellegen? Patakcsobogásban lágy hangod susog, Lángod megperzsel vöröslő

Teljes bejegyzés »

Ismeretlen Barbara

(3 soros-zárttükrös) A szerelemvágyam ki van szögezve egy hirdetőtáblára, Nincs senki érdeklődő, csak a magány csókol, de két pofára… A szerelemvágyam ki van szögezve egy

Teljes bejegyzés »

Oximoronos lét…

Visszás faramuciságok! Világ annyira el van romolva, hogy embertömegek, a „jót”, nem is értik… A rosszért rajonganak, művelik, és még kérik! Azt, hogy ezt elvesztik:

Teljes bejegyzés »

Már elmúlt

Már elmúlt, nem a törvény alázatos szolgája vagyok, De a versírásban nagyon is jeleskedni akarok. Igyekszek jókat írni, legyenek tele lélekmarkok. Már elmúlt az, az

Teljes bejegyzés »

Ezerarcú Balaton

Ezerarcú Balaton Ó, Te hazámfia! Szeretünk! Vized a miénk. * Ezerarcú Balaton Gyönyörködünk is orcáidban… Vized… aranyból! * Ezerarcú Balaton Tudat simogat, hogy miénk vagy.

Teljes bejegyzés »