Egy pénteki napon nagyjából a matekóra közepén bejött az igazgatónő az osztályterembe. Emlékszem jó idő volt ,a fiúk rendetlenkedtek az ablak mellett.
Egy számítógép volt az igazgatónő kezében, szúrós pillantással mért körbe minket. Mindenki elhallgatott és várta, hogy megszólaljon. Nagy lendületet vett és ezt mondta:”Most egy rövid videót fogtok látni arról hogy ebben az időszakban hogy mossatok kezet.” Erősen megnyomta az elindító gombot, és mi szótlanul végignéztük. A videó végén megkérdezte hogy minden érthető és, hogy van e kérdés. A közelemben lévő osztálytársam ezt kérdezte: “Mikor fog bezárni az iskola?”
Az igazgatónő döbbenten ez válaszolta:”Kisfiam akkor fog bezárni amikor írok egy olyan e-mailt amiben azt foglalom össze, hogy az iskola hétfőtől zárva tart a vírus miatt.” Boldogan ballagtam rajszakkörről edzésre az elsősegélykönyvemet lapozgatva, hiszen versenyre készült a csapat. Ekkor csipogott a telefonom. Mi ez, ilyenkor nem szokott csipogni, talán nem lesz edzés? Ránéztem a telefonra, és el sem hittem amit ott láttam. Kaptam egy értesítést, hogy ma döntenek az iskolák,gimnáziumok,egyetemek és óvodák bezárásáról.
Be kell valljam megörültem mert nem nagyon voltam a toppon. Jól jött volna egy két hét szünet, kis pihenés. Amikor végeztem rohantam haza hogy elmondjam anyáéknak. Arra nem gondoltam, hogy nagy valószínűséggel ők is tudják. Szombaton anya kapott egy e-mail az igazgatónőtől, hogy az iskolát átmenetileg bezárják a korona vírus miatt, online oktatás lesz. Nagyon reménykedtem, hogy legalább az edzéseket megtartják ez idő alatt. Erre elég kevés az esély mert az edzéseket egy másik iskolában tartja Feri bácsi. Hétfőn megint csipogott a telefonom, ismét kaptunk egy levelet ez ált benne:”Kedves szülők. Mivel az iskolák bezártak, mi sem tarthatjuk meg az edzéseket.” A teniszben már nem is reménykedtem, hogy lesz mivel még le volt fedve a pálya. Zárt tér. Oda se mehettem. A rajszakkör és az elsősegély is az iskolában volt ezért azoknak is vége lett.
Egyszerre minden megszűnt. Hirtelen sehova sem kellett mennem. Bevallom furcsa volt. Nem kellett sokáig várni, eljött az első online oktatás. Fura volt, hogy senki nem mondott valami baromságot vagy nem hallottam a ceruzákat ahogy firkálnak a füzet szélére. Olyan egyedül voltam. Én és a számítógép. Sok jelszó és felhasználónév után végre sikerült bejelentkezni. Az első tantárgy a környezet ismeret volt, nagyon szerettem. Végre hallhattam ismerős hangokat kérdéseket. Ha egy pillanatra behunytam a szemem olyan volt mintha ott lennék az órán a suliban. Ekkor odabújt hozzam a kiskutyám. Mintha érezte volna hogy egyedül érzem magam. Ezentúl így tanultunk. Ő az ölemben. Furcsa volt ez az egész de mégis belerázódtam. Online reggeliztem a barátaimmal és a kedvenc pizsamámban írtam dolgozatot. A futás tesztet is az okos órámon futottam le. Kicsit belegondoltam vajon milyen lenne ha mindez nem lenne. Ha mondjuk anya és apa sőt a nagyi korában történt volna meg ez. Belegondolni is rossz hogy mit kezdenék magammal. Még írni sem tudnék. Csak papíron az pedig elég régies lenne. Vajon ki olvasná, és hol, amit papírra vetek és nem a számítógép billentyűzetén üzenek a nagyvilágnak?
Author: Péter Szonja
Péter Szonja az Irodalmi Rádió szerzője. Jelenleg Szentendrén a Templomdobi iskolában tanulok, ötödik osztályban. Kilenc évesen kaptam először pozitív visszajelzést a műveimről. Akkor kezdtem el egyre jobban megszeretni az írást. Tíz évesen megnyertem egy versíróversenyt.Az írás mellett sportolok, nagyon szeretek teniszezni, és idén kezdtem el korfballozni, ez egy új sport, még kevesen ismerik, de én nagyon élvezem.Azt gondolom a versekről és a novellákról, mesékről, hogy szeretem amikor ötleteim vannak és ki tudok bontakozni bennük. Szívesen írok a családomról, vagy épp a körülöttem lévő tárgyak szemszögéből nézve hogy én mit csinálok.Két kutyus, egy cica és egy nyúl teszi mozgalmassá mindennapijaim az iskola mellett. A cicának külön megható története van, arról is írok majd.