Megmérheted milyen hosszúak a csermelyek, a folyók,
melyek körbekanyarogják a földet, az éltető vizet hordozva.
Megmérheted milyen szélesek házad alapjai, asztalaid,
múlandó tárgyaid, amiket készítesz magadnak.
Megmérheted a perceket, órákat, napokat óráiddal,
de az időt sem megállítani sem visszafordítani nem
áll hatalmadban, könyörtelenül elmúlik veled vagy nélküled.
Az idő feltartózhatatlanul hömpölyög életóceánunk
gyakran viharos és néhol csendesedni látszó habjain.
Igen, ezeket mind megmérheted, de valójában nem
jelentenek többet, mint létezésed puszta paramétereit.
Mondd mi az ami értelmet ad a tér és idő szövevényes
hálójában vergődő villanásnyi kis életünknek?
Négy dimenzió szűkre szabott keretei között mozgó
lelkünk belső sivárságát, lelki éhségét mondd mi is olthatná?
Az AGAPÉ, az ötödik dimenzió, a keresztről kétezer
éve feltartóztathatatlanul áradó önfeláldozó szeretet,
mely a világokat teremtő Istentől időtlenül száguld
a végtelen terek csillagporos ösvényein mifelénk.
(Efézus 3: 18)
Videó formátumban is megtekinthető:
https://www.youtube.com/watch?v=mz07sBfBIqc&t=5s
Author: Harmati Gyöngyi
Harmati Gyöngyi az Irodalmi Rádió szerzője. Meglepő fordulatokban és szomorú történésekben bővelkedő gyermekkorom hozománya az itt szereplő nevem. Akár kitalált, írói álnév is lehetne, de mégsem az. Ez a név szerepel a személyi igazolványomban leánykori névként, de nem ezen a néven anyakönyveztek. Ezt a nevet, mely nevelőapám (Anyukám 2. férje) vezetékneve volt alig 3-4 évig viseltem. Illetve a családi név pár nappal előbbi “magyarosíttatott” változatát, mert Szüleim úgy döntöttek, hogy egy jobb csengésű névre változtatják. Hamarosan újabb nevem lett, mivel férjhez mentem. Majd a véletlen fura játékaként mégis ez a többször változtatott leánykori név került az interneten rögzítésre. Ezután most már következzen egy szokványosabb bemutatkozás: 1959. július 4-én, a Függetlenség napján születtem Székesfehérváron. Férjemmel egy dunántúli kisvárosban élek. Fiam már felnőtt, kirepült a családi fészekből. Gyermekkorom óta a könyvek, a prózai és a lírai irodalom nagy kedvelője vagyok. Gyermekkorom legjobb barátai a könyvek voltak és most is azok, el sem tudom képzelni az életemet olvasás nélkül. Fiatal éveim kedvenc tartózkodási helye a könyvtár volt, melynek sajátságos légköre azóta is fogva tart. Hiszem, hogy az olvasás szeretete és az írás talentuma által jobb és szebb hellyé tehetjük a világot, még ha csak egy rövidebb időre is. Pár évvel ezelőtt éreztem először...