A versírásról

A versírásról

 

Hát ez igazán furcsa!

Hogy az ember – a hetvenhez íly közel –

szinte teljesen új útra lel,

melyen akár korábban is járhatott volna,

s mely így megkésve is még

vezet tán valahova.

 

Mert hogy verseket írok!

Sorra bukkannak fel rímelő sorok,

szinte a semmiből jönnek,  születnek,

és amíg írok:  bizony sokszor sírok.

Mert verseket én csupán bánatomban írok,

így csupa-csupa bús verseket írok.

 

Mert ahogy telnek az évek,

érnek egyre gyakrabban nagy veszteségek,

tollamon bánatból születik hát

a sok költemény, mert úgy érzem:

nincs remény,

semmi, de semmi remény.

 

 

Bodnár Ildikó
Author: Bodnár Ildikó

Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem, általános iskolámat itt végeztem, majd 1970-ben érettségiztem a Herman Ottó Gimnázium francia tagozatos osztályában. Az ELTÉ-n magyar-orosz-francia szakos középiskolai tanárként végeztem és több középiskolában is dolgoztam, mintegy 25 évet. Később a német szakot is elvégeztem, német nyelvtanárként is tevékenykedtem. Tudományos tevékenységem nyomán (először stilisztikából bölcsészdoktori címet, majd fonetikából kandidátusi címet szereztem) egyetemi oktató lettem. A veszprémi és gödöllői egyetemen egy-egy félévet tanítottam, majd megpályáztam a Miskolci Egyetem BTK Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékén hirdetett docensi állást, és 1998 és 2013 között itt tanítottam különböző magyar, általános és alkalmazott nyelvészeti tantárgyakat, magyar és német nyelven is, ezekben az években sokat publikáltam. Részt vettem az alkalmazott nyelvészet szakos hallgatók jelnyelvi képzésében, ezért több éven át foglalkoztam a jelnyelvvel is. Szintén több éven át oktató voltam a fordítói programban is, a jelnyelvhez kapcsolódó tárgyakat oktattam, magát a jelnyelvet a SINOSZ oktatói tanították. 2013 decembere óta nyugdíjas vagyok, felnőtt gyermekeim vannak, akik a Dunántúlon élnek. Férjemmel huszonnégy évet éltünk együtt, az ő váratlan halála után két évvel ismerkedtem meg élettársammal, akit ez év kora tavaszán veszítettem el, s akivel az elmúlt tizenöt évet töltöttük együtt. Ő földrajz-történelem szakos...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Játszótársam

Edit Szabó : Játszótársam “Akarsz-e élni,élni mindörökkön “, és akarsz -e engem ,engem szeretni, akarod,hogy miénk legyen az öröm, kicsi korunktól kezdve velem lenni. Együtt

Teljes bejegyzés »

Március 1848

Edit Szabó : Március – 1848 “Talpra magyar,hí a haza” ismerős sor,halljuk sokszor, pedig emlék kell,hogy legyen, de magyarnak első haza ! Itt akarja az

Teljes bejegyzés »

Végállomás

Indul a vonat, pöffen a mozdony, A forgalmista a peronon posztol. Zakatol a kocsi élet-telve, vígan, Nevetés harsan, új ritmus robban, „Tovább! Tovább!” – dobol

Teljes bejegyzés »

Látod-e?

Látod-e az új világot a csírájában a jelen kornak? Majd felelj, ha torkodba mar az őszi alkonyat és a templom tornyát vészjósló óriásnak látod kinek

Teljes bejegyzés »

Eleven őszi hullás

Leheletemben ott a vétek. Beszélj hozzám; Félem azt, amit érzek Értem azt, ami fáj.   Jönnek a bolygók Eleven húsuk fodrában zúgja, remegi kínját miriád

Teljes bejegyzés »

Alvó halott

Álmodtam kő falakról, sok különös alakról, egy alvó halottról, kezével nyúlt felém. Bőre sápadtan derengett, köpenye árnyékként lengett, még a föld is belerengett, álmában szúrt

Teljes bejegyzés »