Sokan tiltakoznak a kávéfogyasztás ellen. Elhangzik szülőktől, pedagógusoktól: kávét aztán ne a gyereknek!
Nem szeretnék senkit kioktatni, se érte, se ellene. Nem vagyok vegyész, sem orvos, aki a kávé összetételéről, hatásáról adhatna tanácsot, csak saját tapasztalataimat megosztanám a kedves olvasókkal.
Gyerekkoromban már nagyon megtetszett a kávé illata, aromája. Kellemes érzés töltött el, amikor édesanyám főzte a kávét. Meghitt pillanatokat töltöttek baráti körben egy kávé mellett, hisz akkor csak a vendégnek főztek kávét, s nem is akármilyen vendégnek, mert nem lehetett kávét kapni. Nem válogattunk mindenféle márkák közül, örvendtünk, ha a sarki kávézóban kaptunk pult alatt tíz deka kávékeveréket.
Bekapcsolódtam néha ebbe a meghitt baráti körbe, egy kis Inka kávéval.
Ahogy többször is megkóstoltam ezt a kellemes varázsitalt, az volt az érzésem frissebb lettem, jobban tudtam tanulni.
Egy idő után, már vendég nélkül is megkínáltam magam ezzel a csodaszerrel. Ha éppen nem volt darálva, s a daráló nagy zajt csapott, hogy ne vegyék észre a felnőttek, a kávészemeket ropogtattam. Csodálatos volt a hatása és felejthetetlen az íze.
Lassan a kávé nélkülözhetetlen lett az életemben.
Kávéra keltem. Azzal indultam iskolába.
Nem voltam álmos, mint iskolatársaim, akik első órán estek be a pad alá.
Jobban oda tudtam figyelni órán, egyszóval éberebb voltam, társaimnál.
Ahogy telt az idő, bentlakásba kerültem. Sokat kellett tanulni. Mivel az éjszaka csendjében jobban lehetett tanulni, már kényszerülve voltam a kávéfogyasztásra, hogy ne fogvájóval támasszam ki szempilláimat, hogy legyőzzem az álmosságot. Reggel is a kávé ébresztett, noha tornásztam Akkor már kavarós kávét használtam, hogy ne érezzék az illata. Az iskolában tiltották a kávé fogyasztását.
Később a tanulással töltött hosszú éjszakákat felváltották az éjszakai ügyeletek.
A betegápolásban mindig ébren kell lenni. Pillanatokon múlik egy beteg élete.
A halál nem vár amíg kinyújtózkodunk, és felébrednek agysejtjeink hogy lereagálják a történteket. Mindig ébren kell lenni. Másodpercek alatt kell dönteni és cselekedni. Ha elfogyasztottam indulás előtt egy jó kávét, legyőztem minden akadályt:
Ha megihatok egy jó kávét, folytathatom munkámat jókedvvel…
Ha elfáradok a munkámban, akkor egy kortynyi kávé pihenést nyújt, erőt ad a további tevékenységemhez, akár itthon, akár a munkában…
Ha hosszabb útra készülök a kávé nélkülözhetetlen, hogy éber legyek, hogy ne vigyék el a csomagomat, nehogy rossz járatra száljak fel, nehogy a jó jegyet dobjam el a régi helyett…
Ha vendégem jön, megkínálom kávéval…
Ahogy telt az idő, volt olyan pillanat is, amikor nem kívántam a kávét.
Gondolkodtam, vajon már feltelt szervezetem ezzel a csodaszerrel? Mi történt velem, hogy nem tudom fogyasztani azt, amit addig olyan nagyon szerettem, ami olyan sokszor kisegített a bajból, mint egy jó barát?
Meg van a válasz erre is kedves olvasó, valamilyen betegségnek volt az előjele, ha nem kívántam a kávét, vagy ha egyáltalán nem tudtam fogyasztani.
Ez az állapot addig tartott, ameddig helyrebillent egészségi állapotom.
Utána tovább fogyasztottam a kávét, egy újabb betegségig.
A gyerekeimtől sem tiltom a kávét.
A mai napig is fogyasztom a kávét, most már csak török vagy presszókávét iszom.
A neszkávét talán egészségi állapotom miatt nem kedveli a szervezetem.
Talán elég érvet soroltam fel ahhoz, hogy alátámasszam, nekem a kávé, mint jó barát szolgált az életemben. Ha fáradt voltam felébresztett, ha szomjas voltam megitatott, ha fáradt voltam éberen tartott, ha beteg voltam vészjelzőként szolgált, ha nyugtalan voltam megnyugtatott, ha elfáradtam pihenést nyújtott, ha egyedül voltam az illata felidézte meghitt perceimet, emlékeimet.
Szerző: Kisgyörgy Ágnes
Author: Kisgyörgy Ágnes
Kisgyörgy Ágnes az Irodalmi Rádió szerzője. Baróton láttam meg a napvilágot. Bölönben, Kovászna megyében, Romániában töltöttem szép gyerekkorom. A szakma elsajátítása végett, 14 évesen Brassóba kellett folytassam tanulmányaim. Ekkor szakadtam el részben a magyar irodalomtól is, mert román nyelven kellett folytassam tanulmányaim, az orvosasszisztens képzőben. Érettségi után egészségügyben dolgozom orvosasszisztensként. Gyerekkori álmom volt a betegápolás. Hobbiként kiírtam magamból néha bánatom. Így születtek sorra irodalmi műveim, esszék, versek, novellák. Jelenleg Kézdivásárhelyen élek, és dolgozom.