Horgász-társad búcsúzik

Duna-parti horgász, Tisza-parti horgász,

utóbbi években Mályi-tavi horgász,

ha kitavaszodott, máris elindultál,

a Mályi-tóra tél-beköszöntig

fáradhatatlanul mindig visszajártál.

 

Míg nem ismertelek, soha nem horgásztam.

Még a Mályi-tó partján se’ jártam.

A halak közül csak a pisztrángot ismertem,

Itt is ficánkolnak a Garadna-patakban.

Teveled azonban én is „horgászkodtam”.

 

S míg te törpe harcsát, én naphalat fogtam,

snecinek jó lesz majd, mondtad te boldogan.

Erről jut eszembe, hogy én voltaképpen

horgász-társad voltam,  mikor hátizsákkal,

egy-két pecabottal melletted vonultam.

 

Rakosgatom most a horgászbotjaidat,

emlékezve egyre közös életünkre…

Lehetőségeid, lám, egyre szűkültek,

És a betegségek kiszívták erődet,

a Mályi-tóhoz se tudtál többé menni.

 

Az óriás halat valahogy kifogni,

ez lett volna vágyad; egyszer sikerült is

egy termetes balint neked kihorgászni!

Egy ilyen nagy hallal lehet dicsekedni!

S jó ösztönzést adott, újra megpróbálni.

 

Sok éven át én a horgász-társad voltam,

vittem a botokat, horgaid bogoztam,

Akartam teveled sok-sok halat fogni!

(Bár elkészíteni én nem tudtam volna,

s valakinek ezt is odaadtuk volna.)

 

Mentél mindig, s mindig reménykedve,

szerettél a tónál, a friss levegőn lenni.

Ahogy állsz a parton, a Mályi-tó partján,

úgy fogok én terád mindig emlékezni,

és nem foglak téged sohasem feledni.

 

Duna-parti horgász, Tisza-parti horgász,

utóbbi években, halálod évéig

Mályi-tavi horgász! Ahogy tavaszodott,

máris elindultál, itthon nem maradtál!

nagy halászzsákmánnyal megjönni akartál.

Bodnár Ildikó
Author: Bodnár Ildikó

Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem, általános iskolámat itt végeztem, majd 1970-ben érettségiztem a Herman Ottó Gimnázium francia tagozatos osztályában. Az ELTÉ-n magyar-orosz-francia szakos középiskolai tanárként végeztem és több középiskolában is dolgoztam, mintegy 25 évet. Később a német szakot is elvégeztem, német nyelvtanárként is tevékenykedtem. Tudományos tevékenységem nyomán (először stilisztikából bölcsészdoktori címet, majd fonetikából kandidátusi címet szereztem) egyetemi oktató lettem. A veszprémi és gödöllői egyetemen egy-egy félévet tanítottam, majd megpályáztam a Miskolci Egyetem BTK Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékén hirdetett docensi állást, és 1998 és 2013 között itt tanítottam különböző magyar, általános és alkalmazott nyelvészeti tantárgyakat, magyar és német nyelven is, ezekben az években sokat publikáltam. Részt vettem az alkalmazott nyelvészet szakos hallgatók jelnyelvi képzésében, ezért több éven át foglalkoztam a jelnyelvvel is. Szintén több éven át oktató voltam a fordítói programban is, a jelnyelvhez kapcsolódó tárgyakat oktattam, magát a jelnyelvet a SINOSZ oktatói tanították. 2013 decembere óta nyugdíjas vagyok, felnőtt gyermekeim vannak, akik a Dunántúlon élnek. Férjemmel huszonnégy évet éltünk együtt, az ő váratlan halála után két évvel ismerkedtem meg élettársammal, akit ez év kora tavaszán veszítettem el, s akivel az elmúlt tizenöt évet töltöttük együtt. Ő földrajz-történelem szakos...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ahol a mesék kezdődnek

Edit Szabó : Ahol a mesék kezdődnek Nem látom a mesémnek kezdetét, csak ha a föld felett lebeghetnék, szeretném bejárni a Föld tekét, melynek tetején

Teljes bejegyzés »

Augusztus leánya

Edit Szabó : Augusztus leánya Augusztusban nyílik minden virág, tündöklő szépségeket lát a világ, piros rózsák kúsznak és nyár derekán kividul erdőn-mezőn minden leány. Virágerdő

Teljes bejegyzés »

Gondolsz-e néha rám

(Senrjon csokor) Gondolsz-e még néha rám? Jut-e még eszedbe múlt-részlet. Sorsunk mivé lett? Gondolsz-e még néha rám? Eszedbe jut-e múlt, mint rege. Élet, csak csendes.

Teljes bejegyzés »

Naplementében…

Már én sem harcolni, sem győzni nem akarok, Tudomásul veszem, a nappalok halandók… Mi vagyok a világban… arc nélküli senki, Az utcán sem köszönnek, de

Teljes bejegyzés »