Vers a kommunikációról

Úgy gondolom, hogy semmi nincsen

fontosabb, mint a  kommunikáció!

Ha van valakid, akivel együtt élsz,

sokat-sokat beszélgessetek!

Mindegy, felnőtt-e ő, avagy gyerek,

beszélgetni el ne felejtsetek!

Ne béküljetek sohasem a csönddel!

 

Nagyon rossz, hogy nincs már, akivel

közvetlenül beszélgetni tudnék.

Nincs már sem első, sem második Sándor.

Nagyon nehéz együtt élni a csönddel,

s hogy nincs mellettem valaki, aki kérdez,

és majd a válaszomra figyel.

Egyes-egyedül birkózom a  csönddel.

 

Kell, hogy legyen egy társ melletted,

aki hallgat téged, „a szavaidat issza”.

Miért is nem fordítható az idő

kereke soha, de soha már vissza!

Beszélgetnénk most is, fáradhatatlanul.

Beszélgessetek hát ti, míg lehet,

és soha ne béküljetek a csönddel!

 

Bodnár Ildikó
Author: Bodnár Ildikó

Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem, általános iskolámat itt végeztem, majd 1970-ben érettségiztem a Herman Ottó Gimnázium francia tagozatos osztályában. Az ELTÉ-n magyar-orosz-francia szakos középiskolai tanárként végeztem és több középiskolában is dolgoztam, mintegy 25 évet. Később a német szakot is elvégeztem, német nyelvtanárként is tevékenykedtem. Tudományos tevékenységem nyomán (először stilisztikából bölcsészdoktori címet, majd fonetikából kandidátusi címet szereztem) egyetemi oktató lettem. A veszprémi és gödöllői egyetemen egy-egy félévet tanítottam, majd megpályáztam a Miskolci Egyetem BTK Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékén hirdetett docensi állást, és 1998 és 2013 között itt tanítottam különböző magyar, általános és alkalmazott nyelvészeti tantárgyakat, magyar és német nyelven is, ezekben az években sokat publikáltam. Részt vettem az alkalmazott nyelvészet szakos hallgatók jelnyelvi képzésében, ezért több éven át foglalkoztam a jelnyelvvel is. Szintén több éven át oktató voltam a fordítói programban is, a jelnyelvhez kapcsolódó tárgyakat oktattam, magát a jelnyelvet a SINOSZ oktatói tanították. 2013 decembere óta nyugdíjas vagyok, felnőtt gyermekeim vannak, akik a Dunántúlon élnek. Férjemmel huszonnégy évet éltünk együtt, az ő váratlan halála után két évvel ismerkedtem meg élettársammal, akit ez év kora tavaszán veszítettem el, s akivel az elmúlt tizenöt évet töltöttük együtt. Ő földrajz-történelem szakos...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Rózsa Iván: Tavasz

Rózsa Iván: Tavasz Tombolj csak bátran, tavasz! Hűvösre hozz nekünk meleget! Szántani kezd a dolgos paraszt: Fáztunk már épp eleget… Tavasz hírnöke a hóvirág; Majd

Teljes bejegyzés »

Sírni tudna

Sírni tudna, hiszen tudja esélytelen. Ő ugyanis észre sem veszi. De Karin nem sír. Csak némán néz ki az ablakon és Ő, mint minden este

Teljes bejegyzés »

Nyári reggel

Nyári reggel. Írta: Egyed-Husti Boglárka Kint ülök a teraszon, hallgatom a madarak énekét, a nap még szinte alig jött fel, de már most érzem az

Teljes bejegyzés »

Talált tárgyak osztálya

Talált tárgyak osztálya. Írta: Egyed-Husti Boglárka A szoba csendes volt. Csak néha lehetett kintről hallani, ahogy egy két kocsi elmegy. Pedig az ablak csukva volt.

Teljes bejegyzés »