Van nap…

Van nap, hogy magamat oly jól elfoglalom,

sok apró-cseprő dolgom sorra meg is oldom.

Főzés, mosogatás, azután még egy bolt,

hasonlóan ahhoz, ahogy régen is volt.

 

Hasonló ez ugyan, de mégsem ugyanaz!

Belépek az ajtón, és csak a csönd fogad.

Nincs az üdvözlésed, sok vicces kérdésed,

s nincs akinek adjam forró ölelésem.

 

Fotód az asztalon szemlélheti ugyan

mi zajlik körötte, de szóval nem bíztat,

egyetlen árva szót, annyit se szól nekem

helyette az üres négy falat kérd’hetem.

 

Hol van innen e szép szobának lakója

Reggeltől napestig könyveknek búvója?

Hol van, kiért éltem, kinek segítettem,

s kit én olyan nagyon, szívemből szerettem?

 

Elfoglalom magam valóban naphosszat,

ám  mikor az ágyam aludni hívogat,

forgolódom  csupán,  és csak rád gondolok,

Milyen fájdalmas ez, hogy egyedül vagyok!

 

Hiányzol, hiányzol, én drága Sándorom!

Fél éve a magány köpönyegét hordom!

A nap gyorsan telik, de bár itt az este

Az álom csak nem jön könnyes két szememre.

Bodnár Ildikó
Author: Bodnár Ildikó

Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem, általános iskolámat itt végeztem, majd 1970-ben érettségiztem a Herman Ottó Gimnázium francia tagozatos osztályában. Az ELTÉ-n magyar-orosz-francia szakos középiskolai tanárként végeztem és több középiskolában is dolgoztam, mintegy 25 évet. Később a német szakot is elvégeztem, német nyelvtanárként is tevékenykedtem. Tudományos tevékenységem nyomán (először stilisztikából bölcsészdoktori címet, majd fonetikából kandidátusi címet szereztem) egyetemi oktató lettem. A veszprémi és gödöllői egyetemen egy-egy félévet tanítottam, majd megpályáztam a Miskolci Egyetem BTK Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékén hirdetett docensi állást, és 1998 és 2013 között itt tanítottam különböző magyar, általános és alkalmazott nyelvészeti tantárgyakat, magyar és német nyelven is, ezekben az években sokat publikáltam. Részt vettem az alkalmazott nyelvészet szakos hallgatók jelnyelvi képzésében, ezért több éven át foglalkoztam a jelnyelvvel is. Szintén több éven át oktató voltam a fordítói programban is, a jelnyelvhez kapcsolódó tárgyakat oktattam, magát a jelnyelvet a SINOSZ oktatói tanították. 2013 decembere óta nyugdíjas vagyok, felnőtt gyermekeim vannak, akik a Dunántúlon élnek. Férjemmel huszonnégy évet éltünk együtt, az ő váratlan halála után két évvel ismerkedtem meg élettársammal, akit ez év kora tavaszán veszítettem el, s akivel az elmúlt tizenöt évet töltöttük együtt. Ő földrajz-történelem szakos...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Rózsa Iván: Semmelweis Ignác

Rózsa Iván: Semmelweis Ignác Döblingbe került Az anyák megmentője: Ott agyonverték… Budakalász, 2022. augusztus 7. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Széchenyi István

Rózsa Iván: Széchenyi István Gyógyintézetben A legnagyobb magyar: még Itt is veszélyes… Budakalász, 2022. augusztus 7. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bódy Gábor

Rózsa Iván: Bódy Gábor Két gyermeked volt, Nyugaton is siker várt: Mi vitt volna rá? Budakalász, 2022. augusztus 7. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bada “Dada” Tibor

Rózsa Iván: Bada „Dada” Tibor (Haiku-lánc) Nem volt átmenet: Tök őrültnek tartottak, Vagy épp zseninek… Nincs kompromisszum: Komolytalan magad is Komolyan vetted. Túl jól sikerült

Teljes bejegyzés »

Mi táncunk

Mi táncunk. /Veszprém emlékére/ Írta: Egyed-Husti Boglárka A Margit romoknál rám nézett és megfogta hirtelen az ujjaimat. „Szabad egy táncra?” -kérdezte és én némán bólintottam.

Teljes bejegyzés »