Hogy is van ez, gyerekek?

Hogy is van ez, gyerekek?

Hogy az anyukátok

így  megöregedett?

Hogy múltak el ily észrevétlen

az évek,

hogy gyengült így meg a test és vált

egyre szomorúbbá ez a lélek?

 

Hogy is van ez, gyerekek?

Ti sem vettétek

talán észre a változást?

Nagyon gyors volt, szélnél sebesebb

az ütem,

néha azért lassíthatott volna!

Vagy az idő akár meg is állhatott volna!

 

Hogy is van ez, gyerekek,

valóban kellett,

lehetett volna mondani:

“Állj meg, állj meg pillanat, kérlek!

Oly szép vagy,

ó maradj, ne menj!”

Ahogy a Faustban ezt olvasod.

 

De aligha állt volna meg

akár egyetlen pillanatod!

Ezt magad is jól tudod.

Ám a gondolattal játszani

tán lehet.

Ülsz hát, mint a fényképen,

örökre a parton.

 

Távolabb ott hullámzik

a Balaton,

vagy erkélyeden ülsz,

(egy másik képen)

s a Bükköt nézed éppen…

Örökké 20, 30 vagy 40 évesen,

nem elgyengülve,

 

de testben és lélekben is épen.

Igen, épen, mint azon évben.

És hullámzik a Balaton,

és susognak

a Bükk vén bükkjei.

Már csak az emlékekben

térnek vissza fiatalságom képei.

 

A pillanat, az mégsem állt meg.

(Akkor nem tűnhettél volna fel

magad sem az életemben,

elhunyt kedvesem!)

Hát így van ez, látjátok, gyerekek!

Ezért nincs is fontosabb,

mint a szeretet! És én

nagyon  szeretlek benneteket!

Bodnár Ildikó
Author: Bodnár Ildikó

Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem, általános iskolámat itt végeztem, majd 1970-ben érettségiztem a Herman Ottó Gimnázium francia tagozatos osztályában. Az ELTÉ-n magyar-orosz-francia szakos középiskolai tanárként végeztem és több középiskolában is dolgoztam, mintegy 25 évet. Később a német szakot is elvégeztem, német nyelvtanárként is tevékenykedtem. Tudományos tevékenységem nyomán (először stilisztikából bölcsészdoktori címet, majd fonetikából kandidátusi címet szereztem) egyetemi oktató lettem. A veszprémi és gödöllői egyetemen egy-egy félévet tanítottam, majd megpályáztam a Miskolci Egyetem BTK Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékén hirdetett docensi állást, és 1998 és 2013 között itt tanítottam különböző magyar, általános és alkalmazott nyelvészeti tantárgyakat, magyar és német nyelven is, ezekben az években sokat publikáltam. Részt vettem az alkalmazott nyelvészet szakos hallgatók jelnyelvi képzésében, ezért több éven át foglalkoztam a jelnyelvvel is. Szintén több éven át oktató voltam a fordítói programban is, a jelnyelvhez kapcsolódó tárgyakat oktattam, magát a jelnyelvet a SINOSZ oktatói tanították. 2013 decembere óta nyugdíjas vagyok, felnőtt gyermekeim vannak, akik a Dunántúlon élnek. Férjemmel huszonnégy évet éltünk együtt, az ő váratlan halála után két évvel ismerkedtem meg élettársammal, akit ez év kora tavaszán veszítettem el, s akivel az elmúlt tizenöt évet töltöttük együtt. Ő földrajz-történelem szakos...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Jelentkezés rendezvényre

Author: Zsoldos Árpád és Adrienn Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség.Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk, hogy alkotóinknak

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Naplemente

Rózsa Iván: Naplemente (Három haiku) Vöröslő Naptól Megszentül víz és ég is: Szelíd üzenet. Életet hozó, Vörösben pompázó Nap: Pihenj le, urunk! Vörösben izzik Lét

Teljes bejegyzés »

“NÉHA ELGONDOLKODOM”

„NÉHA ELGONDOLKODOM” (Szőllős Judit gondolata ihlette versem.) „Néha elgondolkodom”, Nagyon szokott fájni, Emberek lelkéről lábnyomom, Visszafog-e találni? „Néha elgondolkodom”, Tisztára dörzsölve ablakom, Van-e még kinek

Teljes bejegyzés »

Tedd a kezed kilincsemre!

Tedd a kezed kilincsemre!   Tedd a kezed kilincsemre! Ne csak egyre, az összesre! Járd a házam körbe-körbe, Lábad nyomát hadd őrizze!   Tedd a

Teljes bejegyzés »