Eljött az ÉN IDŐM is! :)

Szia Mindenki! 🙂

Azzal, hogy elindultam azon a bizonyos pályázaton – amit a bemutatkozómban említettem -, egy nagyon nagy lépést tettem a célom elérése felé. Ez számomra egy hatalmas komfortzóna átlépés volt, hiszen eddig csak titkos vágyam volt, hogy sokan megismerjék verseimet.

Aztán egy ismerősöm felhívta a figyelmem erre a lehetőségre, és szinte gondolkodás nélkül belevágtam. 😀 Úgy éreztem most jött el az (ÉN) IDŐ(M) . Reménykedtem benne, hogy átjönnek az érzések, amelyek bennem kavarogtak a versek írása közben. Mikor megkaptam az értesítőt, hogy “kiválasztott” lettem, nem tudtam visszatartani az örömkönnyeket. 🙂

Úgy érzem, hogy ez a kezdet, és nincs megállás, mert szeretnék írásaimmal minél több emberbe lelket önteni, mikor egy kicsit is úgy érzi, hogy “elveszett” ebben a zűrzavaros Világban. 🙂

 

Pohiba Ildikó
Author: Pohiba Ildikó

Pohiba Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Halmainé Pohiba Ildikónak hívnak. Móri lány vagyok. 🙂 Már nagyon régóta fejezem ki rímekben, amit érzek. De azelőtt csak bizonyos alkalmakkor (szülinap, évforduló, stb.) leptem meg kedves ismerőseimet. Ezek a köszöntők mindig nagyon személyesre, és pozitívra sikerültek, ezért szinte elmaradhatatlan volt a sírás. Persze ezek örömkönnyek voltak! 😉 Nem panaszként említem, de nem volt mindig könnyű az Életem. Sokan vagyunk ezzel így, tudom! De büszke vagyok rá, hogy a pozitív gondolkodásomnak köszönhetően, mindig mindenen sikerült túllendülnöm. Sőt még másoknak is jutott az erőmből. 🙂 Idén - 2020 tavaszán - a hirtelen jött (mindannyiónkat érintő) változás miatt, itthon kellett maradnom egy időre. Ekkor - a már tőlem megszokott hozzáállásnak köszönhetően - úgy döntöttem, hogy nem keseregni fogok, hanem igyekszem hasznosan eltölteni ezt az időszakot. Elhatároztam, hogy több időt fogok tölteni az önfejlesztéssel. Sokat olvastam, és pozitív életszemléletű online előadásokat néztem. Ezután csatlakoztam egy motivációs csoporthoz a neten. Itt kezdtem el versekben megírni, az éppen felmerülő témával kapcsolatos érzéseimet. Azóta huszonegynéhány vers született, melyeket többnyire a bennem felszakatt emlékek ihlettek. Amit el lehet még mondani róluk, hogy mind egytől-egyig pozitív kisugárzásúak, a néha nagyonis mély gondolatok ellenére. Sorra kaptam a bátorító, pozitív visszajelzéseket. Ekkor indultam az...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Tél a pusztán

Végtelen pusztán csak a csend járna, ha a szél süvöltve nem pásztázna. Cifrázza vígan a hótakarót, beborítaná az arra járót.   A buckákat bőszen szaporítja,

Teljes bejegyzés »

Szótlanul

Ágyad mellett tűzben ülve, figyelek színevesztett szemedre. A léttel csatákat űzve, nincs már kedves hangodnak ereje.   A szó így nem jár be csöndbe, én

Teljes bejegyzés »

Szerep

  Játszunk a színpadon, vázolva a szépet, mutatjuk e képet, mit élvez a képzet. Eközben a lelkiismeret meggyötör, valós éned nem ábrándokat eszközöl.   Olykor

Teljes bejegyzés »

Reménytelenség

Színe szürkül, közérzete romlott, kedve kisiklott, az erő kopott. Vajon mi okozhat újra gondot? A kórság ismét ostromba fogott?   Recsegnek a kórházi kerekek, előkerülnek

Teljes bejegyzés »

Pezsgés

Langyos fuvallat jelzi az ünnepet, lampionokat lenget örömében. fák koronái zizegnek csendesen. medence vize megcsillan a fényben.   A tósztot szájról szájra adogatják, koccintás hangja

Teljes bejegyzés »

Ölelés

Gyakorta imbolyog a létben a lélek, ványadttá lesz a test, borzongnak érzések. Kóbor gondolatok torz irányba lépnek, alacsonyan suhannak el a remények.   Fájdalmas tények

Teljes bejegyzés »