Az őr

– Oda nem mehet be!

A portás mennydörgő hangjára megállt a látogató, és bizonytalanul nézett körbe: kihez szóltak egyáltalán? Mivel a kihalt, és gyéren megvilágított folyosón rajta kívül csak egy üres tolószék várakozott, gyorsan átlátta, hogy neki szólt a figyelmeztetés. A csomagjait átrakta másik kezébe, és már a kilincsen volt a keze, mire a biztonsági ember kicsit féloldalasan szaladt utána.

– Oda nem lehet bemenni! – jelentette ki az őr.

– Jó estét! Az édesanyámhoz jöttem, és ebben a szobában lakik – mondta az érkező, úgy rémlett neki, hogy korábban még nem látta a vehemens öregurat, aki most szabályosan elé ugrott. – Talán valami baj van? – kérdezte.

– Baj az nincsen, de mára letelt a látogatási idő, és az igazgató asszony utasításai szerint ezt a legszigorúbban kell vennünk – lihegte a biztonsági ember.

– Nézze, nincs sok időm, és tudom, hogy hivatalosan ma már nem lehet, de mindig ilyenkor szoktam bejönni. Igaz, hogy nem magával szoktam találkozni, hanem egy magas szemüveges úrral. Tényleg, ő nincs itt? – reménykedett a késői vendég.

– Ő most nappalos, én vagyok helyette. Legyen szíves holnap visszajönni! A szabály, az szabály!

­– Ez egy vicc? Mióta veszik szigorúan az efféle szabályokat egy ilyen osztályon? Nem olyan egyszerű munka mellett a rendszeres látogatást megoldani! Engedjen be, kérem, ígérem, hogy nem maradok soká – fogta könyörgőre a látogató.

– Nem az én dolgom, hogy miért ekkor tud csak jönni. Engem kirúgnak, ha itt bárkit találnak, úgyhogy jöjjön vissza reggel! – szabta rövidre a beszélgetést az őr.

– Elnézést, Lajos Úr! – olvasta le a sántikáló biztonsági ember kitűzőjéről az elmosódott nevet. – Nem akarok kellemetlenséget, csak a feleségem készített egy kis süteményt, meg aztán holnap elutazunk, így akkor nem tudok visszajönni. Engedjen be, kérem! – ekkorra már kezdett kijönni a béketűréséből, de tudta, hogy nem engedheti meg magának, hogy most elküldjék. Az idős őr azonban próbált egész testével akadályt képezni az ajtó előtt: senki nem mehet be oda, mert abból nagy baj lehet.

– Menjen nyugodtan haza a feleségéhez, majd én átadom a csomagot a néninek! – tartott ki ajánlata mellett.

A látogató azonban nem tágított, de megérezte a hangnem változását a portásnál, így most már ő is stílust váltott.

– Elnézést, ha önnek ez kellemetlen, csak tíz percet kérek, és itt se vagyok! –, és hogy Lajos bácsinak lehetősége se legyen ellenkezni, megpróbált lefordulni róla, és lendületből benyitni a szobába, de a sok csomag miatt nem sikerült neki. Közben két fehér köpenyes nővér tűnt fel a folyosó távolában, és próbálta megállapítani, hogy van-e közöttük ismerős, hátha segítenének neki. Ők azonban csak gyakorlaton lévő fiatalok voltak, és rögtön jelezték, hogy ebben a kérdésben nem tudnak nyilatkozni. Patt helyzet. Nem akart durva lenni, hiszen az édesanyja még sokáig itt fog lakni. Néhány másodperc múlva azonban megjött a felmentő sereg, egy ismerős orvos személyében. Lajos bácsi is érezte, hogy közeledik a megadás órája. Az orvos gyorsan átlátta a helyzetet:

– De Lali bá, maga is tudja, örülünk, hogy a néninek van látogatója –, mondta és már sietett is tovább.

Most már esélyt sem adva a mögötte álló őrnek, magabiztosan kopogott és nyitott be a szobába, amin édesanyja két hölggyel osztozott hosszú hónapok óta.

A három pöttöm nénike a szoba közepén lévő asztal körül álldogált pongyolában, és egy nagy, széles dobozban matatott, amiben egy csepp homokszín kiskutya gömbölyödött. A férfi már régen nem találkozott édesanyja gyermeki mosolyával és pillanatra megdermedve nézte az idős hölgyeket, akik rá ügyet sem vetettek.

– Lajoska, ugye csendben voltunk? Ugye nem hallatszott semmi? Mi szót fogadtunk ám! – lelkendeztek egymás szavába vágva az őrnek – Maga egy angyal, csak holnap is hozza be nekünk ezt az édes csöppséget!

 

 

Bereczk Imola
Author: Bereczk Imola

Bereczk Imola az Irodalmi Rádió szerzője. Beszéljenek a műveim helyettem!

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Rózsa Iván: Semmelweis Ignác

Rózsa Iván: Semmelweis Ignác Döblingbe került Az anyák megmentője: Ott agyonverték… Budakalász, 2022. augusztus 7. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Széchenyi István

Rózsa Iván: Széchenyi István Gyógyintézetben A legnagyobb magyar: még Itt is veszélyes… Budakalász, 2022. augusztus 7. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bódy Gábor

Rózsa Iván: Bódy Gábor Két gyermeked volt, Nyugaton is siker várt: Mi vitt volna rá? Budakalász, 2022. augusztus 7. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bada “Dada” Tibor

Rózsa Iván: Bada „Dada” Tibor (Haiku-lánc) Nem volt átmenet: Tök őrültnek tartottak, Vagy épp zseninek… Nincs kompromisszum: Komolytalan magad is Komolyan vetted. Túl jól sikerült

Teljes bejegyzés »

Mi táncunk

Mi táncunk. /Veszprém emlékére/ Írta: Egyed-Husti Boglárka A Margit romoknál rám nézett és megfogta hirtelen az ujjaimat. „Szabad egy táncra?” -kérdezte és én némán bólintottam.

Teljes bejegyzés »