Mikor minden

Mikor minden

 

Mikor már teljesen kétségbeejtő minden

És a levegő is fogytán van körülötted,

Csak akkor jön néha egy zápor,

Hogy lemossa legalább a tested,

Hogy Előtte újra meztelenül állj.

 

Mert egyedül hiába rakosgatatsz tettet és szót,

Egymásra téve is, csak rossz Bábel torony.

Nem hogy az égig, a másik emberig sem ér.

Látod a lomokból épült százféle tornyot.

És a te bástyád, végvárad az egyik itteni állás.

 

Csupasz tornyok merednek az égre,

Mint az ég felé kiáltott százféle átok.

És még ledönteni sem akarja ezeket senki.

Csak éjjel tisztulunk meg néha,

Ha az égi áldás csapkodva veri a testünk.

 

Ilyenkor sírva, átkozva dicsérjük Őt,

Aki tornyokba zárta a testünk…

Máskor meg napot küld ránk

És gyönge szellőt,

Hogy könnyeink ők szárítsák föl.

 

És árnyékot rajzolunk a földre mind,

Ha körbe jár bennünket a fény,

Messziről tán lassú társas táncnak tűnhet,

Mert rövidül, forog és nyúlik az árnyunk,

S a Másik árnyéka néha átsöpör rajtunk…

 

S.F. 2013. július 31.

 

 

 

 

Simon Farkas
Author: Simon Farkas

Simon Farkas az Irodalmi Rádió szerzője. Mikor minden Mikor már teljesen kétségbeejtő mindenÉs a levegő is fogytán van körülötted,Csak akkor jön néha egy zápor,Hogy lemossa legalább a tested,Hogy Előtte újra meztelenül állj. Mert egyedül hiába rakosgatsz tettet és szót,Egymásra téve is, csak rossz Bábel torony.Nem hogy az égig, a másik emberig sem ér.Látod a lomokból épült százféle tornyot.És a te bástyád, végvárad az egyik itteni állás. Csupasz tornyok merednek az égre,Mint az ég felé kiáltott százféle átok.És még ledönteni sem akarja ezeket senki.Csak éjjel tisztulunk meg néha,Ha az égi áldás csapkodva veri a testünk. Ilyenkor sírva, átkozva dicsérjük Őt,Aki tornyokba zárta a testünk…Máskor meg napot küld ránkÉs gyönge szellőt,Hogy könnyeink ők szárítsák föl. És árnyékot rajzolunk a földre mind,Ha körbe jár bennünket a fény,Messziről tán lassú társas táncnak tűnhet,Mert rövidül, forog és nyúlik az árnyunk,S a Másik árnyéka néha átsöpör rajtunk… S.F. 2013. július

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Allergia

csöpp-csöpp, fejem a csempéhez szorítom szagtalan szappannal szappanozom szenvedélyem a vízzel lefolyik minden fájdalom vársz az ágyadban ágyadban, ami nem ágyunk   hozzád bújok mint

Teljes bejegyzés »

Tél a pusztán

Végtelen pusztán csak a csend járna, ha a szél süvöltve nem pásztázna. Cifrázza vígan a hótakarót, beborítaná az arra járót.   A buckákat bőszen szaporítja,

Teljes bejegyzés »

Szótlanul

Ágyad mellett tűzben ülve, figyelek színevesztett szemedre. A léttel csatákat űzve, nincs már kedves hangodnak ereje.   A szó így nem jár be csöndbe, én

Teljes bejegyzés »

Szerep

  Játszunk a színpadon, vázolva a szépet, mutatjuk e képet, mit élvez a képzet. Eközben a lelkiismeret meggyötör, valós éned nem ábrándokat eszközöl.   Olykor

Teljes bejegyzés »

Reménytelenség

Színe szürkül, közérzete romlott, kedve kisiklott, az erő kopott. Vajon mi okozhat újra gondot? A kórság ismét ostromba fogott?   Recsegnek a kórházi kerekek, előkerülnek

Teljes bejegyzés »

Pezsgés

Langyos fuvallat jelzi az ünnepet, lampionokat lenget örömében. fák koronái zizegnek csendesen. medence vize megcsillan a fényben.   A tósztot szájról szájra adogatják, koccintás hangja

Teljes bejegyzés »