Rózsa Iván: Mit üzen a világ?
Az én családom…
Nem kell ide bizonyíték, születési anyakönyvi kivonat vagy egyéb okmány, vérszerződés: az én családomba tartozik az, aki önzetlenül, feltétel nélkül, álszentség és rokoni kötelezettség nélkül szeret. Teljesen biztosan vagyunk is most már ketten a családomban: én és a Jóisten…
Élhetünk…
Élhetünk egymás mellett több ezer kilométer távolságból is, illetve fordítva: egymás mellett, de több ezer kilométer távolságra…
Mit üzennek a csillagok?
Mit üzennek neked a csillagok? Épp aktuális állapotodtól függ: lehet, hogy elmúlást; netán mire ideér a fényük, ők már csillagként nem is léteznek, hisz szétrobbantak… De jobb kedélyállapotodban üzenhetnek neked örök derűlátást: tőlünk fényévekre is él még a fény…
Szeretek egyedül lenni!
Szeretek egyedül lenni, ilyenkor biztos jó társaságban vagyok: lemezekkel, zenével, könyvekkel, művésztársakkal, a csenddel és/vagy a legfőbb kreátorral, a Jóistennel…
Isten kreatív
Isten kreatív; unalmában vagy a maga szórakoztatására, mulattatására kreál kreatúrákat, esetleg emberi lényeket is…
Légy kreatív!
Légy kreatív! Fedezd fel mindenkiben a jobbik lényét, a jót! És akkor a te jobbik éned is megtalálja majd egyszer-többször a másik lény jobbik énjét! Ha te is úgy akarod…
Sötét szemüveg
Néha rosszabb hangulatban, sötét szemüvegen keresztül szemlélem a világot: és úgy érzem, soha nem volt ilyen reménytelenül rossz a helyzet nálunk és a világban… Lehet, hogy igazam van ilyenkor? A sötét, a fekete a mai állapotokra jellemző szín? De még ne temessünk…
Mit üzen a világ?
Mit üzen neked a világ? Minden pillanatban mást és mást. Különböző impulzusokat lök feléd, és a te receptorodtól függ: mit szűr ki e végtelen üzenethalmazból?! Mit látsz a világból? Mit érzel belőle? Éppen milyennel látod, érzed őt és a környezeted?!
Mindent és semmit
Mit üzen a világ? Lehet, hogy mindent. Lehet, hogy semmit. De ha semmit, akkor is valamit. Ha mást nem: hát azt, hogy nem érdekli őt éppen a lényed, és az őbenne elfoglalt helyed. Vagy csak te látod így? Éppen sötét szemüveggel a világra tekintvén…
Mindenki
Mindenki pótolható, de mégis egyszeri és megismételhetetlen!
Budakalász, 2020. október 4.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
