Rózsa Iván: Mit üzen a világ?

Rózsa Iván: Mit üzen a világ?

Az én családom…
Nem kell ide bizonyíték, születési anyakönyvi kivonat vagy egyéb okmány, vérszerződés: az én családomba tartozik az, aki önzetlenül, feltétel nélkül, álszentség és rokoni kötelezettség nélkül szeret. Teljesen biztosan vagyunk is most már ketten a családomban: én és a Jóisten…

Élhetünk…
Élhetünk egymás mellett több ezer kilométer távolságból is, illetve fordítva: egymás mellett, de több ezer kilométer távolságra…

Mit üzennek a csillagok?
Mit üzennek neked a csillagok? Épp aktuális állapotodtól függ: lehet, hogy elmúlást; netán mire ideér a fényük, ők már csillagként nem is léteznek, hisz szétrobbantak… De jobb kedélyállapotodban üzenhetnek neked örök derűlátást: tőlünk fényévekre is él még a fény…

Szeretek egyedül lenni!
Szeretek egyedül lenni, ilyenkor biztos jó társaságban vagyok: lemezekkel, zenével, könyvekkel, művésztársakkal, a csenddel és/vagy a legfőbb kreátorral, a Jóistennel…

Isten kreatív
Isten kreatív; unalmában vagy a maga szórakoztatására, mulattatására kreál kreatúrákat, esetleg emberi lényeket is…

Légy kreatív!
Légy kreatív! Fedezd fel mindenkiben a jobbik lényét, a jót! És akkor a te jobbik éned is megtalálja majd egyszer-többször a másik lény jobbik énjét! Ha te is úgy akarod…

Sötét szemüveg
Néha rosszabb hangulatban, sötét szemüvegen keresztül szemlélem a világot: és úgy érzem, soha nem volt ilyen reménytelenül rossz a helyzet nálunk és a világban… Lehet, hogy igazam van ilyenkor? A sötét, a fekete a mai állapotokra jellemző szín? De még ne temessünk…

Mit üzen a világ?
Mit üzen neked a világ? Minden pillanatban mást és mást. Különböző impulzusokat lök feléd, és a te receptorodtól függ: mit szűr ki e végtelen üzenethalmazból?! Mit látsz a világból? Mit érzel belőle? Éppen milyennel látod, érzed őt és a környezeted?!

Mindent és semmit
Mit üzen a világ? Lehet, hogy mindent. Lehet, hogy semmit. De ha semmit, akkor is valamit. Ha mást nem: hát azt, hogy nem érdekli őt éppen a lényed, és az őbenne elfoglalt helyed. Vagy csak te látod így? Éppen sötét szemüveggel a világra tekintvén…

Mindenki
Mindenki pótolható, de mégis egyszeri és megismételhetetlen!

Budakalász, 2020. október 4.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchárom éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok internetes portálon és...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ahol a mesék kezdődnek

Edit Szabó : Ahol a mesék kezdődnek Nem látom a mesémnek kezdetét, csak ha a föld felett lebeghetnék, szeretném bejárni a Föld tekét, melynek tetején

Teljes bejegyzés »

Augusztus leánya

Edit Szabó : Augusztus leánya Augusztusban nyílik minden virág, tündöklő szépségeket lát a világ, piros rózsák kúsznak és nyár derekán kividul erdőn-mezőn minden leány. Virágerdő

Teljes bejegyzés »

Gondolsz-e néha rám

(Senrjon csokor) Gondolsz-e még néha rám? Jut-e még eszedbe múlt-részlet. Sorsunk mivé lett? Gondolsz-e még néha rám? Eszedbe jut-e múlt, mint rege. Élet, csak csendes.

Teljes bejegyzés »

Naplementében…

Már én sem harcolni, sem győzni nem akarok, Tudomásul veszem, a nappalok halandók… Mi vagyok a világban… arc nélküli senki, Az utcán sem köszönnek, de

Teljes bejegyzés »

A múltamban

Visszatekintek a semmire… A régmúlt időmben, hősi várban laktam, Ez volt a sorsom, sikerült, jól belaktam… A régmúlt időmben, hősi várban laktam. Ez azonban már

Teljes bejegyzés »