ÖNBECSÜLÉS

ÖNBECSÜLÉS

Életünk során hatások érnek,

melyek befolyásolják az Énképet.

Kezdve kisbaba korunktól,

visszajelzéseket kapunk magunkról.

Ezek a jelzések olykor rosszul érintenek,

pedig kik adják, azt hiszik segítenek.

Tudnunk kell építkezni belőlük,

de semmiképp nem függhetünk tőlük!

Magunkat teljesen meg kell ismerni,

és mindennel együtt el kell fogadni!

Ha esetleg hibát vétettünk,

mielőbb tovább kell lépnünk!

Ha a megbocsátás a lételemünk,

a haraggal nem mérgezzük a lelkünk.

Akkor nyitottak leszünk az újra,

a számunkra sikert hozó dolgokra.

Ha már tisztán látjuk mi a teendő,

nem lesz kérdés a következő lépcső.

Tehát nem más a legfőbb feladatunk,

minthogy megszeressük önmagunk! 🙂

2020.05.19. (HPI)

Pohiba Ildikó
Author: Pohiba Ildikó

Pohiba Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Halmainé Pohiba Ildikónak hívnak. Móri lány vagyok. 🙂 Már nagyon régóta fejezem ki rímekben, amit érzek. De azelőtt csak bizonyos alkalmakkor (szülinap, évforduló, stb.) leptem meg kedves ismerőseimet. Ezek a köszöntők mindig nagyon személyesre, és pozitívra sikerültek, ezért szinte elmaradhatatlan volt a sírás. Persze ezek örömkönnyek voltak! 😉 Nem panaszként említem, de nem volt mindig könnyű az Életem. Sokan vagyunk ezzel így, tudom! De büszke vagyok rá, hogy a pozitív gondolkodásomnak köszönhetően, mindig mindenen sikerült túllendülnöm. Sőt még másoknak is jutott az erőmből. 🙂 Idén - 2020 tavaszán - a hirtelen jött (mindannyiónkat érintő) változás miatt, itthon kellett maradnom egy időre. Ekkor - a már tőlem megszokott hozzáállásnak köszönhetően - úgy döntöttem, hogy nem keseregni fogok, hanem igyekszem hasznosan eltölteni ezt az időszakot. Elhatároztam, hogy több időt fogok tölteni az önfejlesztéssel. Sokat olvastam, és pozitív életszemléletű online előadásokat néztem. Ezután csatlakoztam egy motivációs csoporthoz a neten. Itt kezdtem el versekben megírni, az éppen felmerülő témával kapcsolatos érzéseimet. Azóta huszonegynéhány vers született, melyeket többnyire a bennem felszakatt emlékek ihlettek. Amit el lehet még mondani róluk, hogy mind egytől-egyig pozitív kisugárzásúak, a néha nagyonis mély gondolatok ellenére. Sorra kaptam a bátorító, pozitív visszajelzéseket. Ekkor indultam az...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Játszótársam

Edit Szabó : Játszótársam “Akarsz-e élni,élni mindörökkön “, és akarsz -e engem ,engem szeretni, akarod,hogy miénk legyen az öröm, kicsi korunktól kezdve velem lenni. Együtt

Teljes bejegyzés »

Március 1848

Edit Szabó : Március – 1848 “Talpra magyar,hí a haza” ismerős sor,halljuk sokszor, pedig emlék kell,hogy legyen, de magyarnak első haza ! Itt akarja az

Teljes bejegyzés »

Végállomás

Indul a vonat, pöffen a mozdony, A forgalmista a peronon posztol. Zakatol a kocsi élet-telve, vígan, Nevetés harsan, új ritmus robban, „Tovább! Tovább!” – dobol

Teljes bejegyzés »

Látod-e?

Látod-e az új világot a csírájában a jelen kornak? Majd felelj, ha torkodba mar az őszi alkonyat és a templom tornyát vészjósló óriásnak látod kinek

Teljes bejegyzés »

Eleven őszi hullás

Leheletemben ott a vétek. Beszélj hozzám; Félem azt, amit érzek Értem azt, ami fáj.   Jönnek a bolygók Eleven húsuk fodrában zúgja, remegi kínját miriád

Teljes bejegyzés »

Alvó halott

Álmodtam kő falakról, sok különös alakról, egy alvó halottról, kezével nyúlt felém. Bőre sápadtan derengett, köpenye árnyékként lengett, még a föld is belerengett, álmában szúrt

Teljes bejegyzés »