Valamikor a szobámat, amelyik
telis-tele van könyvekkel, ó mennyire
szerettem! Büszke voltam a több száz kötetre,
s arra: belőlük választ kaphatok
tenger kérdésemre.
Ám a legbüszkébb azokra a kötetekre voltam,
melyek nagy költőink verseit
rejtették, akiket mindig is olvastam,
és akiket neked is, míg a párom voltál,
gyakran felolvastam.
Felolvastam, mert te is szereted – csak szeretted, ó jaj –
a verseket. Négy-öt polcon sorakoznak rendben.
Aztán a szótárak, egész polcnyi szótár,
talán csak húsz,
talán harminc nyelven.
A könyvgyűjteményt több sornyi könyvvel
te is bővítetted, polcokat is hozva!
Lexikonok, atlaszok jöttek ide veled, s ahogy én
egy versbe, úgy tudtál belemerülni
te az atlaszokba.
A sok gyönyörű könyv… szebb kevés dolog lehet!
Míg ketten voltunk, minden olyan más volt,
mintha egy könyvtárszobában járnánk, olyan volt.
Így egyedül értelme sincs már keresni, kutatni
melyik mit üzenhet.
Nem szeretem már a szobámat és a szívem is fáj,
ha a teli polcokat nézem. Olvasótársam és könyvtáros
társam! (Mert régi iskolánkban biz’ azok is voltunk.)
Többé nem kérsz és nem is adsz ki könyvet. Mindez
már örökre elmúlt.

Author: Bodnár Ildikó
Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem, általános iskolámat itt végeztem, majd 1970-ben érettségiztem a Herman Ottó Gimnázium francia tagozatos osztályában. Az ELTÉ-n magyar-orosz-francia szakos középiskolai tanárként végeztem és több középiskolában is dolgoztam, mintegy 25 évet. Később a német szakot is elvégeztem, német nyelvtanárként is tevékenykedtem. Tudományos tevékenységem nyomán (először stilisztikából bölcsészdoktori címet, majd fonetikából kandidátusi címet szereztem) egyetemi oktató lettem. A veszprémi és gödöllői egyetemen egy-egy félévet tanítottam, majd megpályáztam a Miskolci Egyetem BTK Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékén hirdetett docensi állást, és 1998 és 2013 között itt tanítottam különböző magyar, általános és alkalmazott nyelvészeti tantárgyakat, magyar és német nyelven is, ezekben az években sokat publikáltam. Részt vettem az alkalmazott nyelvészet szakos hallgatók jelnyelvi képzésében, ezért több éven át foglalkoztam a jelnyelvvel is. Szintén több éven át oktató voltam a fordítói programban is, a jelnyelvhez kapcsolódó tárgyakat oktattam, magát a jelnyelvet a SINOSZ oktatói tanították. 2013 decembere óta nyugdíjas vagyok, felnőtt gyermekeim vannak, akik a Dunántúlon élnek. Férjemmel huszonnégy évet éltünk együtt, az ő váratlan halála után két évvel ismerkedtem meg élettársammal, akit ez év kora tavaszán veszítettem el, s akivel az elmúlt tizenöt évet töltöttük együtt. Ő földrajz-történelem szakos...