Valamikor a szobámat…

Valamikor a szobámat, amelyik

telis-tele van könyvekkel, ó mennyire

szerettem! Büszke voltam a több száz kötetre,

s arra: belőlük választ kaphatok

tenger kérdésemre.

 

Ám a legbüszkébb azokra a kötetekre voltam,

melyek nagy költőink verseit

rejtették, akiket mindig is olvastam,

és akiket neked is, míg a párom voltál,

gyakran felolvastam.

 

Felolvastam, mert te is szereted – csak szeretted, ó jaj –

a verseket. Négy-öt polcon sorakoznak rendben.

Aztán a szótárak, egész polcnyi szótár,

talán csak húsz,

talán harminc nyelven.

 

A könyvgyűjteményt több sornyi könyvvel

te is bővítetted, polcokat is hozva!

Lexikonok, atlaszok jöttek ide veled, s ahogy én

egy versbe, úgy tudtál belemerülni

te az atlaszokba.

 

A sok gyönyörű könyv… szebb kevés dolog lehet!

Míg ketten voltunk, minden olyan más volt,

mintha egy könyvtárszobában járnánk, olyan volt.

Így egyedül értelme sincs már keresni, kutatni

melyik mit üzenhet.

 

Nem szeretem már a szobámat és a szívem is fáj,

ha a teli polcokat nézem. Olvasótársam és könyvtáros

társam! (Mert régi iskolánkban biz’ azok is voltunk.)

Többé nem kérsz és nem is adsz ki könyvet. Mindez

már örökre elmúlt.

 

Bodnár Ildikó
Author: Bodnár Ildikó

Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem, általános iskolámat itt végeztem, majd 1970-ben érettségiztem a Herman Ottó Gimnázium francia tagozatos osztályában. Az ELTÉ-n magyar-orosz-francia szakos középiskolai tanárként végeztem és több középiskolában is dolgoztam, mintegy 25 évet. Később a német szakot is elvégeztem, német nyelvtanárként is tevékenykedtem. Tudományos tevékenységem nyomán (először stilisztikából bölcsészdoktori címet, majd fonetikából kandidátusi címet szereztem) egyetemi oktató lettem. A veszprémi és gödöllői egyetemen egy-egy félévet tanítottam, majd megpályáztam a Miskolci Egyetem BTK Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékén hirdetett docensi állást, és 1998 és 2013 között itt tanítottam különböző magyar, általános és alkalmazott nyelvészeti tantárgyakat, magyar és német nyelven is, ezekben az években sokat publikáltam. Részt vettem az alkalmazott nyelvészet szakos hallgatók jelnyelvi képzésében, ezért több éven át foglalkoztam a jelnyelvvel is. Szintén több éven át oktató voltam a fordítói programban is, a jelnyelvhez kapcsolódó tárgyakat oktattam, magát a jelnyelvet a SINOSZ oktatói tanították. 2013 decembere óta nyugdíjas vagyok, felnőtt gyermekeim vannak, akik a Dunántúlon élnek. Férjemmel huszonnégy évet éltünk együtt, az ő váratlan halála után két évvel ismerkedtem meg élettársammal, akit ez év kora tavaszán veszítettem el, s akivel az elmúlt tizenöt évet töltöttük együtt. Ő földrajz-történelem szakos...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Általában

A nő nem ír verset a hazáról, házat őriz, az otthon melegét. Imádja a férfit, és felkínálja az ölét. A nő sokszor hal meg, szüléskor

Teljes bejegyzés »

Nyom a párna

  Fejed alatt nyom a párna, úgy gondolsz a nagyvilágra. Aludnál, rég lefeküdtél… Hátrahagyott múlt az éjfél. * A plafonra minek meredsz? Úgyse zárja le

Teljes bejegyzés »

volna jó

még hallgatnám apámat meséit gyermekkoráról álmait szenvedéseit melyet megsirattam csillagok alatt bámultam vele együtt az égitesteket a Vénusz ragyogását még a vörösbe hajló Marsot is

Teljes bejegyzés »

Amikor én még kicsi voltam

Tegnap Kecskeméten jártam, és találkoztam rég nem látott unokahúgommal, – aki mindössze egy hónappal fiatalabb, mint én, és akivel gyerekkorunkban egymás közelében éltünk. Iskolába is

Teljes bejegyzés »

Doberdó 1.

Magyarok a Nagy Háborúban… A csapattestemhez utaztam. Már harmadszor behívtak, mentem a frontra… A háború már, a harmadik évébe fordult. Ez a katona sorsa. A

Teljes bejegyzés »