Hogy egyedül vagyok, néha bizony jó is:
senki nem zavarja kényszerű nyugalmam.
Bár ha itt lennétek, akik most nem vagytok,
örülnék is talán, biztosan nem tudom.
Mert a magányt végül el lehet fogadni,
és nagyon könnyen bele lehet szokni!
Nem kell már törődni szinte semmi mással
csak saját magammal, a magam bajával…
A magányba, igaz, könnyű beleszokni,
ám bele tudsz unni vagy belefásulni,
belebetegedni. És nagyon vigyázzunk!
A magányba végül: bele lehet halni!
Bizony jól kell a magánnyal sáfárkodni.
És magát az ember könnyen el is hagyja:
Minek ma felkelni, a boltba elmenni?
Hűtődből egy-két nap tudsz még falatozni.
Minek felöltözni, minek kimozdulni
oly ronda az idő – nem kéne megfázni!
Igazolod magad a semmittevésért,
a sok elpazarolt percért és óráért.
Van azért segítség, ha találsz egy álmot,
amit dédelgethetsz, még ha azt jól tudod:
álmod valósultát aligha éled meg,
de álmod elringat, hogy azt hidd: érdemes.
Érdemes felkelni, érdemes mozogni,
érdemes még ablakot-ajtót kitárni.
Ha van miért, kiért feladatot kapni,
úgy a magányt is tán el lehetne űzni.
Author: Bodnár Ildikó
Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem, általános iskolámat itt végeztem, majd 1970-ben érettségiztem a Herman Ottó Gimnázium francia tagozatos osztályában. Az ELTÉ-n magyar-orosz-francia szakos középiskolai tanárként végeztem és több középiskolában is dolgoztam, mintegy 25 évet. Később a német szakot is elvégeztem, német nyelvtanárként is tevékenykedtem. Tudományos tevékenységem nyomán (először stilisztikából bölcsészdoktori címet, majd fonetikából kandidátusi címet szereztem) egyetemi oktató lettem. A veszprémi és gödöllői egyetemen egy-egy félévet tanítottam, majd megpályáztam a Miskolci Egyetem BTK Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékén hirdetett docensi állást, és 1998 és 2013 között itt tanítottam különböző magyar, általános és alkalmazott nyelvészeti tantárgyakat, magyar és német nyelven is, ezekben az években sokat publikáltam. Részt vettem az alkalmazott nyelvészet szakos hallgatók jelnyelvi képzésében, ezért több éven át foglalkoztam a jelnyelvvel is. Szintén több éven át oktató voltam a fordítói programban is, a jelnyelvhez kapcsolódó tárgyakat oktattam, magát a jelnyelvet a SINOSZ oktatói tanították. 2013 decembere óta nyugdíjas vagyok, felnőtt gyermekeim vannak, akik a Dunántúlon élnek. Férjemmel huszonnégy évet éltünk együtt, az ő váratlan halála után két évvel ismerkedtem meg élettársammal, akit ez év kora tavaszán veszítettem el, s akivel az elmúlt tizenöt évet töltöttük együtt. Ő földrajz-történelem szakos...
