Aranyló levelek

Szendén sompolygott, színezve a tó partját,

ellopva az évnek erős napsugarát.

Erőtlen fényben fakította a zöldet,

zizegős avarral töri meg a csöndet.

 

Földig hajol a fűz mézszínű vesszeje,

mintha színével az ősznek tisztelegne.

Aranyló levelét ringatja a szellő,

hódolóan mosolyog hozzá a felhő.

 

A tó hulláma is lendít olykor rajta,

mikor a fejét mélyen a vízbe hajtja,

Olyan, mintha ezernyi arany csillogna,

rá a levélsor hosszasan hunyorogna.

 

A víztükörben pislogva szétolvadnak,

sárga színük virításával biztatnak.

Ne gondoljatok még a tél hidegére,

rátelepszünk az indián nyár keblére!

 

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

Megosztás
Megosztás

2 válasz

  1. Szép…

    Tavaly, a november volt ilyen.

    Legalább is erre felé a Kis-Dunán.

    Felüdülés volt ezt visszaidézni, másvalaki, egy számomra ismeretlen által.

    (Csak sokáig tartott amíg újra megtaláltam ezt a verset.
    Túl gyorsan továbbgördülnek itt a bejegyzések…)

    Köszönet érte!

    S.F.

Hozzászólás a(z) SIMON FARKAS bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

+ 4 = 12

Ne búsuljon az élet

Ne búsuljon értünk a csalfa élet, Adjon még, ezerszer kiküzdött szépet. Lobbantsa fényébe szívünk zugait, Látva lássam apró mozdulataid. Mely múló napjaim símogatása, Minden csóktalanságom

Teljes bejegyzés »

Álomváró

Este van. Vár az ágy. Egy plüssmalac röfög. A tej is megalszik, falevél sem zörög. Pulóvert fon pók a sarokban. Gyere, bújjál ide gyorsan. Betakarlak,

Teljes bejegyzés »

Időutazás

A fűben pihenve néztem, mint játszik a fény, a levélmintás árnyék, és az akácillattól bódult sok pici lény a diófa alatt, békés bűvkörödben. Bőröd feszes

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Serfőző Attila

A titok

  Az út jégbordás hátába csontig vájó nehéz hideg kapaszkodott. Egy néptelen, kacskaringókkal ébren tartó úton a település benzinkútjához ért, s nyomban a mozgássérültek parkolására

Teljes bejegyzés »

Kézen fogott az Isten.

Hitemmé vált a talpam alatt Tévedésein kopott utam. Hajnalok pírján éjbe hasadt. Mégis, fénye szívemre zuhant.   Vesztett tegnapok sírásait Konokul újra kísértettem, Díszítve zörgető

Teljes bejegyzés »