Rózsa Iván: Félni és félni hagyni!
Két lehetőség van: vagy mindenhol volt/van vírus, vagy mindenhová kívülről hurcolták be. Ha mindenhol van vírus, akkor miért nem utazhatunk, akkor miért nem élhetünk normális életet? Úgyis tök mindegy, hol vagyunk. Egy-két szélsőségesen fertőzött területtől eltekintve. Ha viszont mindenhová kívülről hurcolták be, ahogy minden regnáló kormány- és államfő hangoztatja, akkor e logika szerint szintén szabadon utazhatnánk, hiszen egyes extrém példáktól eltekintve, minden ország biztonságos, ahogy saját országukról szívünknek oly kedves vezetőink állítják. Akik azt mondanak az izolált embereknek a tévében, amit akarnak. Vagy netán földön kívüli lények terjesztették el és terjesztik most is e kórt?! Nem inkább arról van szó esetleg, hogy ez az egész jó biznisz valakiknek?
Meddig tart e hisztéria, vírus-mizéria? Mikor élhetünk megint úgy, mint régen? Hiszen a média azt sulykolja, hogy maradjon mindenki otthon! De ha mindenki otthon ül rettegve a fenekén, előbb-utóbb mindenki tönkremegy és éhen döglik. Bár adná Isten, hogy nem erre megy ki a játék, de ha meg kell halnunk, akkor haljunk meg szépen, emelt fővel, ember módjára! Ahogy szabad emberhez illik…
De talán nem erről, hanem túlélési stratégiákról van szó. Persze, aki fél, mert gyenge és/vagy idős, tényleg maradjon minél többet otthon, és ha kell, külső segítséggel vészelje át e nehéz időket! És természetesen mindenki viseljen maszkot, mosson kezet, ahol csak lehet és kell! De aki bízik magában, és az erejében, úgyis kibír mindent, mert erős, azt ennél sokkal jobban kár korlátozni!
Mikor élhetünk újra ember módjára, és nem korlátok közt kóricáló lényként?!
Budakalász, 2020. október 22-24.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
