Udvaron alkony csendje nyújtózik,
egy kiskapu nyiszorog didergőn.
Halk zsongás, rácsitteg madárcsevej,
tavaszfuvallat suhan az erdőn.
Aranyfényt von estre a holdsugár,
összekócolva csillagok rendjét.
Látszólagosan rendben van minden,
enyhe szél köröz, őrzi kert csendjét.
Valami hiány nyugtalanná tesz.
Feszít a bennem rekedt ölelés,
tegnapba jegelve csók, kacagás…
…leteszem, untat a kötögetés.
Az idő lassan araszol tova,
lelket birizgál a fázós magány.
Összefonódik tér és végtelen,
s a holnap mosolya szobám falán.
Author: Pocsai Piroska
Pocsai Piroska az Irodalmi Rádió szerzője Nagy Andrásné a nevem, Pocsai Piroskaként anyakönyveztek Nyékládházán 1953-ban. Itt éltem középiskolás koromig szüleimmel és négy testvéremmel. A családban úgymond én voltam a „vakarék”, így a szeretet és kényeztetés ezer ágról szállt reám. A középiskolát 1968-ban Tiszaszederkény-Leninvárosban kezdtem, azóta itt élek családommal. Mióta nyugdíjas vagyok, írogatok, két éve próbálkoztam komolyabban gondolataimat versbe szedni. A POET. hu oldalon jelennek meg verseim Pocsai Piroska szerzői név alatt, valamint a Kaptárkövek Bükk aljai folyóiratban és a Rímkovácsok című lapban negyedéves rendszerességgel. A mindennapok érzéseit próbálom közvetíteni. Szeretem a szépet, szeretem az embereket és szeretem az életet.