Csodálatosan szép tavaszi nap a mai, a kerti tóban vidáman dalolásznak a levelibékák, a nárciszok körül körtáncot járnak a méhecskék, a ház lakóit széncinege énekelte keltegeti.
Kata a verandán szürcsölgeti reggeli kakaóját, miközben azon morfondírozik, hogy ma milyen izgalmakban lesz része. Ameddig édesanyja a konyhában sündörög, ő a kerti tó mellett telepedik le. Parányi lábacskáit nevetgélő katicabogarak csiklandozzák, arany hajfürtjein koszorút formának a pillangók, testét ágyként tartja a puha pázsit.
A tó mellett egy hatalmas kocsányos tölgy áll, melyet apró mókusok vettek birtokba, délelőtti játékuk teljesen varázslatba ejti a gyermeket. Az édes kis rágcsálók mókázását halk pityergés szakítja félbe. Kata a hang irányába szalad, és az egyik borókabokor mellett megpillant egy parányi cickányt, aki bazsarózsa szirmaival törölgeti lehulló könnyeit.
Mi, miért keseregsz? – kérdezte a kislány.
Nagyon szomorú vagyok! – válaszolt a csöppnyi rágcsáló. A kert lakói mind olyan szépek, bájosak és dús a bundájuk, egyedül én lógok ki a sorból a gyér szőrzetemmel.
A kislány nagyon megsajnálta az apró állatot, akinek búslakodása felkeltette a pocok, a mókuscsalád és a bagoly figyelmét is.
Kata tanácskozásra hívta a kis csapatot, mert segíteni szeretett volna újdonsült barátjának.
Vidítsuk fel a kis cincogit! – mondta a lány. Hatalmas szüksége van a támogatásunkra. Pocok és mókuskák! A ti dolgotok az lesz, hogy a kert végében egy hatalmas pikniket szerveztek, legyen ez a város legszuperebb eseménye.
Bagoly koma! Te vagy a felelős azért, hogy a létező összes mennyei csemegét beszerezd! Ameddig az állatok a mulatság szervezésével voltak elfoglalva, Kata pitypang és mimóza virágaiból varázslatos kendőt készített a szomorkodó jószágnak.
Délután összesereglett a kert apraja-nagyja, a cickányt nagyon meglepte a hatalmas sürgés-forgás. Kata a kerti piknik elején elővette a csodaszép ajándékot, és a cickány nyakába helyezte a díszes kelmét, így lett ő a környék legkülönlegesebb, legékesebb teremtménye.
Fantasztikus volt a hangulat, mindenki énekelt és táncolt, valamint jól belakmároztak a finom ínyencségekből.
A kerti tó aranylóan csillámló vize tükörként ragyogott a hiányos szőrzetű kisállat előtt, akinek még a könnye is kicsordult örömében, percekig csodálta önmagát.
Hálája jeléül egyenesen az elkerített előkertbe invitálta kis segítőit, melyet színpompás virágmező borított.
Bagoly! Fogadd tőlem sok szeretettel ezt a sárga napvirágot, és őrizd meg szirmait örökre. A sárga a vidámság színe, azt kívánom, légy mindig nagyon boldog az életben.
Drága pocok! A kék a béke és a harmónia jele, ezért tiéd lesz a kéknefelejcs tündöklő virága. Mókuskák, nektek a csodaszép zöld kövirózsát szánom. A zöld maga a természet színe, költözzön lelketekbe béke, és megújulás általa.
Végül, de nem utolsó sorban most hozzád szólok Kata! Köszönöm azt, amit adtál nekem. Megmutattad, hogy nem hátrány az, ha valaki más, mint a többiek. Pompás ajándékot készítettél nekem és egyszerűen fantasztikus ez a mulatság, boldogabb vagyok, mint valaha. Fogadd tőlem szeretettel ezt a tündöklő, mezei virágokból álló csokrot, mely a szivárvány színeiben pompázik. Legyen életedben egészség, szeretet, béke, harmónia és boldogság.
Kata átölelte a falatnyi cickányt, és ekkor megérintette bőrét, közvetlen a színpompás varázsszirmokból készült kelme alatt. Csodálatos, páratlan, bársonyos puhaság! – Kiáltott fel a kislány és ekkor mindenki rá figyelt.
Te pirinyó cickány, hidd el nekem, hogy Te a kendő nélkül is fantasztikus vagy. Ilyen selymes, lágy tapintású állatkát még életemben nem láttam. A különbözőséged tesz téged egyedivé és izgalmassá. Ezt ne feledd! A kislány szavaira a kert összes lakója helyeselt.
A cickányt nagyon megérintették a nap eseményei. Este, a tó tündöklő vize mellé somfordált, és varázsszirmok nélkül megcsodálta magát ragyogó tükrében. Rájött, hogy igaza volt a kislánynak, kár szomorkodni, mert ő egy igazán páratlan apróság, minden kesergése szükségtelen volt. Ettől a naptól kezdve boldogan fog bandukolni varázsszirmokkal a nyakában és nélkülük is, mert tudja, hogy különlegességének nincsen párja eme környéken. Ha szívében és lelkében boldogság lakozik, elfogadja önmagát, akkor minden problémája megoldódik és élete végéig végtelenül elégedett lesz.
Author: Mókus Anita
Mókus Anita az Irodalmi Rádió szerzője. Született: Kiskunhalas, 1983 .01. 18. Az általános- és középiskolát Kiskunhalason végezte, diplomáját Baján szerezte meg informatikus könyvtáros-művelődésszervező szakon. Főiskolai tanulmányai során részt vett a XXVIII. Országos Tudományos Diákköri konferencián, melyen eredményesen szerepelt. Írásai a Petőfi Népe megyei napilapban jelentek meg, illetve a Magyar Nemzeti Filmarchívum részére mozitörténeti interjúkat készített. Szakmai gyakorlatát a Magyar Nemzeti Filmarchívum Könyvtárában töltötte. Jelenleg Kiskunhalason él, dolgozik és alkot. Elsősorban novellákat, és verseket ír hobbiból. Egy leánygyermek édesanyja.