A kis légy

A kis légy.

A nyáron Vendike unokám kedves vendégünk volt.
Huncut mosolya kedves lénye mindenkit elvarázsolt
Az állatok szeretete volt különleges ismertetőjele
Apraját és nagyját egyformán rajongva szerette

Egyetlen kívánsága, hogy a vadasparkot láthassa
Legnagyobb öröme ha az állatokat simogathatta
Cicák, kutyák mindig meleg simogatásra vágynak
Vendikében csupán szerető jó partnert találtak

Az apró rovarokat is mindig pártfogásba vette
Elpusztításukat soha senkinek sem engedte
Ha hangyabollyal találkozott megnőtt a kedve
Szorgos munkájukat egész nap éberen figyelte

Az idei nyarat megkímélték a szúnyogok ,legyek
Ennek nagyon megörültek a felnőttek, gyerekek
Ha egy eltévedt légy a nyitott ablakon berepült
A kicsi Vendike már ennek is nagyon megörült

Hogy meg ne szökjön, minden ablakot bezáratotf
Majd kenyérmorzsával üvegpohárba csalogatott
A kis légy az üvegpohárban rémülten döngicsélt
Körbe körbe száguldozott, mi egy sprinterrel felért

A kis legény megsajnálta aprócska áldozatát
Kiengedte a pohárból, visszaadva szabadságát
Keresztül, kasul repült a légy a szobában
Meg sem pihent a szabad levegő utáni vágyban

Érezte Vendike , hogy mire vágyik a legyecske
Az ablakon beszűrődő nap sugarait kereste
Fájó szívvel kinyittatta szobájának ablakát
Igy a legyecske végre visszanyerte szabadságát

Amint kiröppent, a szabadságát ismét visszakapta
De egy párkányon tollászkodó kis rigó bekapta
A szomorú látvány a kis Vendikét úgy meghatotta
Hogy kicsiny arcát a patakzó könny elborította. elborította

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Játszótársam

Edit Szabó : Játszótársam “Akarsz-e élni,élni mindörökkön “, és akarsz -e engem ,engem szeretni, akarod,hogy miénk legyen az öröm, kicsi korunktól kezdve velem lenni. Együtt

Teljes bejegyzés »

Március 1848

Edit Szabó : Március – 1848 “Talpra magyar,hí a haza” ismerős sor,halljuk sokszor, pedig emlék kell,hogy legyen, de magyarnak első haza ! Itt akarja az

Teljes bejegyzés »

Végállomás

Indul a vonat, pöffen a mozdony, A forgalmista a peronon posztol. Zakatol a kocsi élet-telve, vígan, Nevetés harsan, új ritmus robban, „Tovább! Tovább!” – dobol

Teljes bejegyzés »

Látod-e?

Látod-e az új világot a csírájában a jelen kornak? Majd felelj, ha torkodba mar az őszi alkonyat és a templom tornyát vészjósló óriásnak látod kinek

Teljes bejegyzés »

Eleven őszi hullás

Leheletemben ott a vétek. Beszélj hozzám; Félem azt, amit érzek Értem azt, ami fáj.   Jönnek a bolygók Eleven húsuk fodrában zúgja, remegi kínját miriád

Teljes bejegyzés »

Alvó halott

Álmodtam kő falakról, sok különös alakról, egy alvó halottról, kezével nyúlt felém. Bőre sápadtan derengett, köpenye árnyékként lengett, még a föld is belerengett, álmában szúrt

Teljes bejegyzés »