A kis légy

A kis légy.

A nyáron Vendike unokám kedves vendégünk volt.
Huncut mosolya kedves lénye mindenkit elvarázsolt
Az állatok szeretete volt különleges ismertetőjele
Apraját és nagyját egyformán rajongva szerette

Egyetlen kívánsága, hogy a vadasparkot láthassa
Legnagyobb öröme ha az állatokat simogathatta
Cicák, kutyák mindig meleg simogatásra vágynak
Vendikében csupán szerető jó partnert találtak

Az apró rovarokat is mindig pártfogásba vette
Elpusztításukat soha senkinek sem engedte
Ha hangyabollyal találkozott megnőtt a kedve
Szorgos munkájukat egész nap éberen figyelte

Az idei nyarat megkímélték a szúnyogok ,legyek
Ennek nagyon megörültek a felnőttek, gyerekek
Ha egy eltévedt légy a nyitott ablakon berepült
A kicsi Vendike már ennek is nagyon megörült

Hogy meg ne szökjön, minden ablakot bezáratotf
Majd kenyérmorzsával üvegpohárba csalogatott
A kis légy az üvegpohárban rémülten döngicsélt
Körbe körbe száguldozott, mi egy sprinterrel felért

A kis legény megsajnálta aprócska áldozatát
Kiengedte a pohárból, visszaadva szabadságát
Keresztül, kasul repült a légy a szobában
Meg sem pihent a szabad levegő utáni vágyban

Érezte Vendike , hogy mire vágyik a legyecske
Az ablakon beszűrődő nap sugarait kereste
Fájó szívvel kinyittatta szobájának ablakát
Igy a legyecske végre visszanyerte szabadságát

Amint kiröppent, a szabadságát ismét visszakapta
De egy párkányon tollászkodó kis rigó bekapta
A szomorú látvány a kis Vendikét úgy meghatotta
Hogy kicsiny arcát a patakzó könny elborította. elborította

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Veress Zita

A Nyár követelte

Szerelmet követelt a Nyár magának. A világot bejárva, tombolva kereste. Térdre hullva adta az ember lányát urának, s a Nyár ölelő karjai között porrá égette.

Teljes bejegyzés »

A kopasz birka

* Volt is meg nem is, jobbra is meg balra is, egy bokor alól csendes hüppögés, szipákolás, sírás hallatszott. Késő őszre járt az idő, hűvös

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Lustaság

Rózsa Iván: Lustaság „Jeder normaler Mensch ist faul!” – szokta mondogatni Arnold Meier, német barátunk. Vagyis: „Minden normális ember lusta!” Én sem vagyok rest olykor

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Öröm

Rózsa Iván: Öröm (öt haiku) örömöd leled asszonyban, művészetben – meg minden másban minden kis növény fény felé tör, fényt remél – örömben fürdik ki

Teljes bejegyzés »