A háború küszöbén

A háború küszöbén.

Fut az idő, nyúlcipőben fut sebesen,
Régóta várják ,vad indulatok a magaslesen
A vadász töltött puskával áldozatra vár
Vérszomját csillapítni nincs már esély
Kiterített áldozatok rémképével is felér
A döghalál illatával bódít el a légtér
Sok kereszt van még a templom-tetőkön
Szószékek, imazsámolyok ásítanak
Mert honi vendéget alig-alig látnak
Márvány kövein idegen csizmák járnak
A gyertyák lángja lassan kialszanak
A vendégek fáklyái majd fellobbannak
Az utcákon törnek,zúznak, árukat rabolnak
Örömtűzként gépkocsikat gyújtogatnak
Európában már átlépte a küszöböt a háború
Szaporább a füstje,s hevesebb a lángja
Holló vájja szemét, kicsordult a mája
Fáznak a fák országhatáraink mentén
A betolakodóknak harag tüzel a szeméből
Az igazság letekint az Úrtól a magas égből
A hűség kisugárzik a termékeny magyar földből
Hogy hazánkat a gyilkos háború végleg elkerülje
Űgy éljünk: csókot váltson az igazság és a béke

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Allergia

csöpp-csöpp, fejem a csempéhez szorítom szagtalan szappannal szappanozom szenvedélyem a vízzel lefolyik minden fájdalom vársz az ágyadban ágyadban, ami nem ágyunk   hozzád bújok mint

Teljes bejegyzés »

Tél a pusztán

Végtelen pusztán csak a csend járna, ha a szél süvöltve nem pásztázna. Cifrázza vígan a hótakarót, beborítaná az arra járót.   A buckákat bőszen szaporítja,

Teljes bejegyzés »

Szótlanul

Ágyad mellett tűzben ülve, figyelek színevesztett szemedre. A léttel csatákat űzve, nincs már kedves hangodnak ereje.   A szó így nem jár be csöndbe, én

Teljes bejegyzés »

Szerep

  Játszunk a színpadon, vázolva a szépet, mutatjuk e képet, mit élvez a képzet. Eközben a lelkiismeret meggyötör, valós éned nem ábrándokat eszközöl.   Olykor

Teljes bejegyzés »

Reménytelenség

Színe szürkül, közérzete romlott, kedve kisiklott, az erő kopott. Vajon mi okozhat újra gondot? A kórság ismét ostromba fogott?   Recsegnek a kórházi kerekek, előkerülnek

Teljes bejegyzés »

Pezsgés

Langyos fuvallat jelzi az ünnepet, lampionokat lenget örömében. fák koronái zizegnek csendesen. medence vize megcsillan a fényben.   A tósztot szájról szájra adogatják, koccintás hangja

Teljes bejegyzés »