Mire az ember a hetedik x-et eléri, addigra bizony számos veszteség éri.
Én is gyászolok immár sokakat, hozzám egykor igen közel állóakat.
A legerősebb a gyászom most Sándorom miatt, de gyászolom
– halálomig – 25 éven át volt páromat, fiaim édesapját, Sanyikámat.
Elmentek közben a szüleim, őket is rendületlenül gyászolom,
sem simogatásukat, sem biztató szavaikat soha már nem kapom.
A szívben erősen élő-égő fájdalom, az elhunytakat örökké gyászolom.
S itt van még a keresztmamám, gyermekkorom legelső tanítója.
Ő is gyászolt szerettem. S gyászolom mindazokat, akiket a tágabb családból
valaha tiszteltem, szerettem. Gyászolok több nagymamát, nagyapákat.
A diósgyőrieket és a devecserieket, nagybácsikat és nagynéniket.
És további, távolabbi rokonokat, pestieket és miskolciakat.
Gyászolom anyósomat, bár viszonyunk nem volt zavartalan,
legjobb esetben inkább semlegesnek, mint jónak volt mondható.
Devecserben sokan egészen fiatalon elhunytak, unokaöccseink,
és elment Sanyim huga, Szöszi is, és immár együtt van a két fiával.
Őket is mind-mind gyászolom. De most a legfájdalmasabban,
a legkeserűbben háromnegyed éve elvesztett páromat,
15 évig hűséges társamat, Csákvári Sándort gyászolom.
Ha sírok, most mégis valamennyiüket gyászolom, siratom.
Author: Bodnár Ildikó
Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem, általános iskolámat itt végeztem, majd 1970-ben érettségiztem a Herman Ottó Gimnázium francia tagozatos osztályában. Az ELTÉ-n magyar-orosz-francia szakos középiskolai tanárként végeztem és több középiskolában is dolgoztam, mintegy 25 évet. Később a német szakot is elvégeztem, német nyelvtanárként is tevékenykedtem. Tudományos tevékenységem nyomán (először stilisztikából bölcsészdoktori címet, majd fonetikából kandidátusi címet szereztem) egyetemi oktató lettem. A veszprémi és gödöllői egyetemen egy-egy félévet tanítottam, majd megpályáztam a Miskolci Egyetem BTK Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékén hirdetett docensi állást, és 1998 és 2013 között itt tanítottam különböző magyar, általános és alkalmazott nyelvészeti tantárgyakat, magyar és német nyelven is, ezekben az években sokat publikáltam. Részt vettem az alkalmazott nyelvészet szakos hallgatók jelnyelvi képzésében, ezért több éven át foglalkoztam a jelnyelvvel is. Szintén több éven át oktató voltam a fordítói programban is, a jelnyelvhez kapcsolódó tárgyakat oktattam, magát a jelnyelvet a SINOSZ oktatói tanították. 2013 decembere óta nyugdíjas vagyok, felnőtt gyermekeim vannak, akik a Dunántúlon élnek. Férjemmel huszonnégy évet éltünk együtt, az ő váratlan halála után két évvel ismerkedtem meg élettársammal, akit ez év kora tavaszán veszítettem el, s akivel az elmúlt tizenöt évet töltöttük együtt. Ő földrajz-történelem szakos...