Életmese egy kidobott fotelről…

Pillanatképek életem apró történéseiből…9. rész      

     Városunkban évente kétszer tavasszal és ősszel előre meghirdetett időpontban lomtalanítást szoktak szervezni. Így történt volna ez 2020 tavaszán is, de a COVID-19 elnevezésű járvány felülírta a terveket. Talán valaki nem értesült a hírről vagy elkerülte a figyelmét, így kerülhetett egy régi, kopott huzatú, fakarfákkal ellátott fotel a  szomszédos utcában az egyik szemeteskonténer mellé. Szokásos délutáni  sétámon, mely a napi bevásárlás időpontja is egyben, toppant elém az ütött-kopott bútordarab félig kilógva a járdaszegélyre. Ott árválkodott egyedül egy letűnt kor mementójaként. Megdöbbentő, hogy mennyi minden megunt, hasznavehetetlenné vált holmi kerül ki lomtalanításkor is a szabad ég alá. Mennyire igaz a nemrégiben olvasott mondat: “Oly korban élünk, mely a nyersanyagot a leggyorsabban alakítja át hulladékká.” Lelkünkben is mennyi lomot, hulladékot hordozunk, de azoktól sajnos nem lehet ilyen könnyen megszabadulni, tovább mérgeznek bennünket. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak a boltból hazafelé menet fejemben, amikor észrevettem lakója lett a kidobott fotelnek. Egy szemmel láthatóan külleme és ruházata alapján otthontalan férfi aludt békésen a rozzant fotelben. Csupa ránc arca bozontos őszes hajkoronában úszott mégis, ennek ellenére is valami felhőtlen békét és földöntúli nyugalmat sugárzott. Álmában talán egy rég elfeledett boldog otthon, ahol egy pohár forró tea illata tölti be a konyha sarkait lebegett lezárt szemhéjai mögött. Még a nap is kisütött, a napsugarak szelíd ujjaikkal lágyan körbefolyták, megmelengették elgémberedett tagjait. Éreztem, hogy egy ritka pillanat, egy zaklatott élet kérészéletű megpihenésének szemtanúja lettem. Óvatosan, lábujjhegyen osontam tovább, vigyázva, megőrizve e váratlan találkozás emlékét.

További rövid életképeket az alábbi linken lehet olvasni: https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Pillanatk%C3%A9pek

Harmati Gyöngyi
Author: Harmati Gyöngyi

Harmati Gyöngyi az Irodalmi Rádió szerzője. Meglepő fordulatokban és szomorú történésekben bővelkedő gyermekkorom hozománya az itt szereplő nevem. Akár kitalált, írói álnév is lehetne, de mégsem az. Ez a név szerepel a személyi igazolványomban leánykori névként, de nem ezen a néven anyakönyveztek. Ezt a nevet, mely nevelőapám (Anyukám 2. férje) vezetékneve volt alig 3-4 évig viseltem. Illetve a családi név pár nappal előbbi “magyarosíttatott” változatát, mert Szüleim úgy döntöttek, hogy egy jobb csengésű névre változtatják. Hamarosan újabb nevem lett, mivel férjhez mentem. Majd a véletlen fura játékaként mégis ez a többször változtatott leánykori név került az interneten rögzítésre. Ezután most már következzen egy szokványosabb bemutatkozás: 1959. július 4-én, a Függetlenség napján születtem Székesfehérváron. Férjemmel egy dunántúli kisvárosban élek. Fiam már felnőtt, kirepült a családi fészekből. Gyermekkorom óta a könyvek, a prózai és a lírai irodalom nagy kedvelője vagyok. Gyermekkorom legjobb barátai a könyvek voltak és most is azok, el sem tudom képzelni az életemet olvasás nélkül. Fiatal éveim kedvenc tartózkodási helye a könyvtár volt, melynek sajátságos légköre azóta is fogva tart. Hiszem, hogy az olvasás szeretete és az írás talentuma által jobb és szebb hellyé tehetjük a világot, még ha csak egy rövidebb időre is. Pár évvel ezelőtt éreztem először...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha nem leszel mellettem

Ha nem leszel többé mellettem, Szíved nem pihen meg szívemen, Hová is repülnék nélküled Messzire tűnő szürke fellegen? Patakcsobogásban lágy hangod susog, Lángod megperzsel vöröslő

Teljes bejegyzés »

Ismeretlen Barbara

(3 soros-zárttükrös) A szerelemvágyam ki van szögezve egy hirdetőtáblára, Nincs senki érdeklődő, csak a magány csókol, de két pofára… A szerelemvágyam ki van szögezve egy

Teljes bejegyzés »

Oximoronos lét…

Visszás faramuciságok! Világ annyira el van romolva, hogy embertömegek, a „jót”, nem is értik… A rosszért rajonganak, művelik, és még kérik! Azt, hogy ezt elvesztik:

Teljes bejegyzés »

Már elmúlt

Már elmúlt, nem a törvény alázatos szolgája vagyok, De a versírásban nagyon is jeleskedni akarok. Igyekszek jókat írni, legyenek tele lélekmarkok. Már elmúlt az, az

Teljes bejegyzés »

Ezerarcú Balaton

Ezerarcú Balaton Ó, Te hazámfia! Szeretünk! Vized a miénk. * Ezerarcú Balaton Gyönyörködünk is orcáidban… Vized… aranyból! * Ezerarcú Balaton Tudat simogat, hogy miénk vagy.

Teljes bejegyzés »