Az emlékezés napja
Elcsendesül a táj, sápadt a napsugár,
köd szitál, ezüstként csillog a láthatár,
hárfáján játszik a szél, csak nektek mesél,
és mi emlékezünk a gyertyák fényénél.
Szeretteink, akik örökre távoztak,
akikért mécsesek ezrei lobognak,
hideg márványágy őrzi drága testetek,
angyalok vigyáznak és rózsakeresztek.
Zizegő avarágy figyeli bánatom,
fájdalom sóhaja nem csitul ajkamon,
fényes szellemalak lebegve átölel,
letörli könnyeim a hulló levéllel.
Átható csend nyugalmat, békét árasztott,
börtönéből a szív kiszabadulhatott,
a remény, hogy egyszer újra együtt leszünk,
segít az úton, melyen még továbbmegyünk.
Búcsúzóul az emlékeitek viszem,
bíborszínű fényben újra felidézem
az együtt töltött csodálatos éveket,
mi szépséget, örömet adott – létetek!
Rátok emlékezem a viharos szélben,
napfelkeltében, az ég zafírkékjében,
tovatűnő napok, az idő csak pereg,
az égiekkel szemben én sem győzhetek.
2016.
Author: Kristófné Vidók Margit
Kristófné Vidók Margit az Irodalmi Rádió szerzője. Kristófné Vidók Margit vagyok, 1954. 10. 23-án egy alföldi kisvárosban, Kalocsán születtem. Pár évet tanyán laktunk, ami örökre meghatározta a viszonyomat a természethez és állatvilághoz. Életem legkülönlegesebb időszaka volt, ami emlékeimben mindig is a legszebb marad. Iskoláimat Uszódon, középiskolai tanulmányaimat Baján kezdtem, majd egy családi tragédia után Budapesten folytattam, ahol a munka mellett fejeztem be. Mindig is szerettem az irodalmat, sokszor szavaltam verseket. Először a nagy csalódások hatására írtam kezdetleges kis soraimat, amelyekből csak kevés maradt meg. 1975. óta a kereskedelemben dolgozom. Két gyermekem van. Egy újabb tragédia után fordultam újra a versek felé, és 2016. óta publikálok a Poet.hu oldalán, valamint megjelennek verseim a Holnap Magazin oldalán is. 2017-ben a Rímkovácsok antológiában, és ugyanebben az évben a Poet antológiában is megjelentek verseim. 2018-ban jelent meg első verseskötetem magánkiadásban: Álomszőttes címmel.
