MÁR A HOLD RAGYOG AZ ÉGEN

Már a Hold ragyog az égen

Mellette egy csillag kigyúlt merészen

Felhő kószáll az ágak felett

A csendben az est könnye pereg

A fák árnyéka már aludni tért

S az álomra szenderült gallyakon

Pihen az édes madárálom

Álmosan a táj magát siratja

Temeti a napot a falu harangja

Az égen tündéri varázslatra

Kigyúlnak a csillagok

És a sötét éjben kővé válik

A megdermedt éjszaka

 

 

Blažekné Benik Mária

Minden jog fenntartva !

Blažekné Benik Mária
Author: Blažekné Benik Mária

Blažekné Benik Mária az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem BLAŽEKNÉ BENIK MÁRIA, születtem április 12-én Tornalján (Szlovákia). Itt jártam gimnáziumba, majd Rozsnyón szociáljogot tanultam és Rozsnyón a psichológiai tanácsadóban helyezkedtem el, valamint árvaházakba is jártam dolgozni és a szociális ügyosztálnyak is sokszor segítettem a család szociális programjának a fejlesztésében. Pozsonyban 1982-ben színházi és rendezői, valamint bábszínházi rendezői képesitést szereztem, majd amatőr szinházakban szerepeltem. A Komenský Egyetem teológiai szakán 1996-ban pedagógiából, psichológiából és teológiából államvizsgáztam. Jelenleg Rozsnyón lakom, három felnőtt gyermek édesanyja vagyok. 2 fiú és egy lány. Verseket már gyerekkorom óta írok, de mivel édesapám 14 éves koromban, édesanyám pedig 16 éves koromban halt meg, így a verseimben gyakran érezhető volt a gyász, a szenvedés. Verseim a katolikus valamint a református újságokban jelentek meg és gyerek lapokban, valamint a járási magyar újságokban is. A járási újság egyik rovat szerkesztője is voltam. Miskolcon 2016-ban a Hermann Ottó Múzeum által kiírt Istvánffy Gyula Honismereti Gyüjtőpályázatán felnőtt kategóriában díjat kaptam és oklevélben valamint könyvjutalomban részesítettek. Könyvem a Miskolci Hermann Ottó Múzeuban található. 2O13- ban súlyos reumás artritisz gyulladásos betegséget kaptam és volt idő, amikor járni sem tudtam csak feküdni, de közben írtam a verseket a Kortárs Költők oldalára, valamint más közösségi oldalra is....

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

4 válasz

  1. “Saját élmény”??? … 😉
    Most, október 29-én pont ilyen volt az ég…
    Engem arra a pillanatra emlékeztet, amikor a Mars ragyogott így a Hold mellett…
    De akkor, sajnos nem volt sem lehetőségem, sem időm…
    Most viszont, – bár azóta még mindíg felhős az ég- újra élhettem az elveszettnek, elszalasztottnak hitt pillanatot.
    Köszönet érte!

    1. Kedves SIMON FARKAS !

      Nagyon szépen köszönöm az értékes és megható hozzászólást.Örülök, hogy tetszett a versem és felidézhettem Önben az elveszett pillanatokat
      Igen, saját élményt írtam le, mindég igyekszem a verseimben a saját érzéseimet, átélt élményeimet ,tapasztalataimat leírni, néha de igen ritkán előfordul, hogy mást is leírok.
      Kívánok további szép napokat és jó egészséget.
      Üdvözlettel Marika

  2. Kedves Mária!

    Én még új vagyok itt.
    Nem nagyon látom át ezt az itteni Irodalmi világot.
    Alig egy hónapja kalózkodok errefelé.
    Nem ismerek senkit, csak bele-beleolvasok abba amit a bejegyzésekben találok…

    Talán Fekete István tájleíró prózáiban találtam hasonló szívet, hangulatot, mint az Ön versében.
    Megfogott…
    M.

    1. Kedves Simon Farkas !
      Kívánok további szép keresést ezen az Irodalmi Rádió oldalán, igen szép,, tartalmas és színvonalas verseket és prózákat talál majd itt akik ide szoktak írni igen szép versekkel jelentkeznek mindég.

      Üdv.Marika

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Játszótársam

Edit Szabó : Játszótársam “Akarsz-e élni,élni mindörökkön “, és akarsz -e engem ,engem szeretni, akarod,hogy miénk legyen az öröm, kicsi korunktól kezdve velem lenni. Együtt

Teljes bejegyzés »

Március 1848

Edit Szabó : Március – 1848 “Talpra magyar,hí a haza” ismerős sor,halljuk sokszor, pedig emlék kell,hogy legyen, de magyarnak első haza ! Itt akarja az

Teljes bejegyzés »

Végállomás

Indul a vonat, pöffen a mozdony, A forgalmista a peronon posztol. Zakatol a kocsi élet-telve, vígan, Nevetés harsan, új ritmus robban, „Tovább! Tovább!” – dobol

Teljes bejegyzés »

Látod-e?

Látod-e az új világot a csírájában a jelen kornak? Majd felelj, ha torkodba mar az őszi alkonyat és a templom tornyát vészjósló óriásnak látod kinek

Teljes bejegyzés »

Eleven őszi hullás

Leheletemben ott a vétek. Beszélj hozzám; Félem azt, amit érzek Értem azt, ami fáj.   Jönnek a bolygók Eleven húsuk fodrában zúgja, remegi kínját miriád

Teljes bejegyzés »

Alvó halott

Álmodtam kő falakról, sok különös alakról, egy alvó halottról, kezével nyúlt felém. Bőre sápadtan derengett, köpenye árnyékként lengett, még a föld is belerengett, álmában szúrt

Teljes bejegyzés »