Előttem halomban állnak a betűk,
szavakká nem forrnak össze!
Írnék ma nyári dalt, mosolygó derűt,
de a sors ma nem így kötötte
a szemeket! Ma mind csak fordított!
Magából ordított ellenszegülés!
Alámerülés…
Halomban sírnak a betűk,
szótlanul fel-, felzokognak!
Hiába írnának derűt,
a lélek most nem látja, hogy vak!
Hogy hol van a sebre a gyógyír?
Hol van, mi Neked segíthet?
Mondd, hol van a válasz? A jó szív?
Merre? Mondd, merre keressek
megváltást?
Békét?!
Nem mintha félnék… de ma nincs!
Ma nincs, mire várjak!
Ma nőnek, csak nőnek az árnyak!
Majd éjjel, majd eljön a Holdfény,
a csillag, az isteni élmény…
Majd holnap, majd árad a béke,
és lesz még a szívnek esélye!
Majd holnap, majd ébred a Nappal
itt bennem, a testben az angyal…
Halomban búgnak a betűk,
várják, hogy jöjjön a reggel:
írnak is mosolygó derűt,
a sebeket te is feledd el!
Author: Pelesz Alexandra
Pelesz Alexandra az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenhat éves korom óta írok. Voltak időszakok, amikor nem ragadtam tollat, de a szívem mindig visszahúzott a papírhoz, mégpedig azért, mert írás közben a szabadság olyan fokát élhetem meg, amelyet máskor soha. Lehetek bárki, bárhol, bármennyi ideig. Belemerülhetek az emberi lelkekbe. Írás közben nincsenek korlátok, szabadon szárnyalok. És ha a soraimat olvasva sikerül néha megérintenem másokat, ha csak egy-egy ember is úgy érzi, kapott tőlem valamit, akkor az írásban lelt örömöm – amely egyébként visszacsatolás nélkül is létezik – megsokszorozódik.
