Rózsa Iván: Érdekes öregemberek
„Szeretnék érdekes öregember lenni!” – nyilatkozta ezt többek között Anton Newcombe, amerikai zenész-dalszerző, a pszichedelikus zenét játszó Brian Jonestown Massacre együttes vezetője: négy évvel ezelőtt, az A38 hajón történt koncertjük előtt, akkor a maga 49 évével. Én most már 61 múltam, de nem érzem még magam öregnek, de remélem, hosszú lesz az életem, és mások szemében érdekesnek tűnök. Hát igen, a lázadás korszakát szerencsésen túléltem; lényegesen több élményem, egyéni és sajátos gondolatom van, mint egy átlagembernek. Tézis-antitézis-szintézis: így teljes az élet! Öregesen már bölcselkedhetünk, bár már gyerekkorunkban bennünk rejtekezett a bölcsesség csírája.
Érdekes öregember volt például Dalí vagy Picasso, Weöres Sándor vagy Faludy György. Utóbbiak különösen, hiszen a költők nem szoktak sokáig élni… Bár mondjuk a festő Modigliani sem volt egy matuzsálem, amikor meghalt… De nagyon sok érdekes öregember élt, él és élni fog még: hála Istennek. Én is közéjük szeretnék tartozni! Az nem érdekel különösebben, hogy a világ annak tart-e; elég, ha a szűkebb környezetem igen, és főképpen, ha Isten és a magam szemében az vagyok.
Budakalász, 2020. november 4., hajnal, a Brian Jonestown Massacre zenéjét hallgatván…
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
