Vivaldi Stabat Materét hallgatom,
Szívem-lelkem betölti e zene!
Milyen gyönyörűség! Megrendítő szépség!
Sose érne véget, titkon azt kívánom.
Szemem előtt egy gótikus kápolna
Gyönyörű ívei, színes ablakai…
Hiszen én itt jártam, háromszor is voltam!
A Sainte Chapelle-re ismerek boldogan.
Emlékek százai tolulnak fel bennem
Fiatal évekről, sok-sok utazásról!
Régi szép időkre vissza kell révednem,
Vissza is gondolok, igen megrendülten.
A Notre Dame akkor még ép tetőzete alatt
Akkor is egy koncertet hallgattam,
S a gyönyörűségtől könnyekre fakadtam.
Nehéz ezt az érzést szóval kifejezni…
Chartres, Reims, Dijon, Párizs, és még
Mennyi város katedrálisai ismerősek nekem!
Milyen boldog vagyok, és milyen megrendült.
Köszönöm sorsomnak, hogy őket ismerhetem!
Kissé szomorúan fejezem be versem:
Véget ért a zene. De nem a varázslat,
Amely vitt, felkapott, és most is röpít még,
S tollamat vezeti, mindezt versbe venni.
Author: Bodnár Ildikó
Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem, általános iskolámat itt végeztem, majd 1970-ben érettségiztem a Herman Ottó Gimnázium francia tagozatos osztályában. Az ELTÉ-n magyar-orosz-francia szakos középiskolai tanárként végeztem és több középiskolában is dolgoztam, mintegy 25 évet. Később a német szakot is elvégeztem, német nyelvtanárként is tevékenykedtem. Tudományos tevékenységem nyomán (először stilisztikából bölcsészdoktori címet, majd fonetikából kandidátusi címet szereztem) egyetemi oktató lettem. A veszprémi és gödöllői egyetemen egy-egy félévet tanítottam, majd megpályáztam a Miskolci Egyetem BTK Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékén hirdetett docensi állást, és 1998 és 2013 között itt tanítottam különböző magyar, általános és alkalmazott nyelvészeti tantárgyakat, magyar és német nyelven is, ezekben az években sokat publikáltam. Részt vettem az alkalmazott nyelvészet szakos hallgatók jelnyelvi képzésében, ezért több éven át foglalkoztam a jelnyelvvel is. Szintén több éven át oktató voltam a fordítói programban is, a jelnyelvhez kapcsolódó tárgyakat oktattam, magát a jelnyelvet a SINOSZ oktatói tanították. 2013 decembere óta nyugdíjas vagyok, felnőtt gyermekeim vannak, akik a Dunántúlon élnek. Férjemmel huszonnégy évet éltünk együtt, az ő váratlan halála után két évvel ismerkedtem meg élettársammal, akit ez év kora tavaszán veszítettem el, s akivel az elmúlt tizenöt évet töltöttük együtt. Ő földrajz-történelem szakos...