Jogállamiság

Jogállamiság.

Meseország kapuit átlépve
Óriások,liliputi bábjátékok
Szappanbuborékok árnyékában
Furcsa gondolataim támadtak
Gondolatok? Inkább képzetek
Miket egyáltalán nem szeretek
Belépve kalapot nyomtak a fejembe
Majd tovább mentem szédelegve
Nicsak? Mit látok a kalapomon
Európai Únió volt a feliraton
Szemem elé villant a varázshegy
Ablakából boszorkány kitekintett
Piros almát tartott a kezében
Ezzel kínálta a betévedt vendéget
Beinvitált bűvös barlangjába
Így jutottam be csapdájába
Kényszetített almájába harapni
Majd követelte fáradt testemet
Testem után elárvult lelkemet
Szabadulni csak úgy tudtam hogy
Egykor a varázsigét megtanultam
Ahogy meseországból elmenekültem
A sarkon megállított a rend őre
Kedves uram sebességét túllépte
Útmenti táblánkat figyelme elkerülte
Jöttömben a tábla mást mutatott
De Uram, az a tábla úgy úntatott
Hallott Uram a Jogállamiságról
Ez szól az erősebb hatalmáról
Ha nem figyel a turpisságokra
Bele fog esni a felállított csapdába
Arra tanít mindenkor az élet
Mindenki becsülje a bölcsességet.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

+ 16 = 22

Március haván

Asszonya vagy nappalnak s éjszakának, Míg a szívek egy dobbanásba válnak.   Símogató kezed közt tart egy álom, S elkísér csókba váló valóságon.   Mandulabarna

Teljes bejegyzés »

Beforratlan sebek

Beforratlan sebek   Már nem tudott sírni. A könnyei már régen elapadtak, és hiábavaló is lett volna. Csak belülről feszítette az a tehetetlen düh, elkeseredettség,

Teljes bejegyzés »

Életszeretet

Szeretem a szivárványt – az esőillatú napsütésben. Szeretem a tenger moraját – lágyan andalító szélben. Szeretem a csicseregve üdvözlő szép napfelkeltéket, S ahogy kávéillat-meleg, hűséges

Teljes bejegyzés »

Magánylátogató

Ma ellátogatott hozzám a magány. Köszönés nélkül ült mellém a padon. Nem háborgatott, csendben elmélázott. Gondoltam: Hadd maradjon, hagyom. Láthatatlan burokba rejtőzve lógatta lábát szótlanul,

Teljes bejegyzés »

Az üres marok

Hoztál valamit? – suttogta halkan, Miközben nagy, kék szemeit rám meresztette. A zsebem üres volt. Felemeltem gyorsan. Ő apró fejét a vállamba temette. Szólni nem

Teljes bejegyzés »

Őszintén

Nem vagyok szent. Még csak jónak sem mondható. Nem vagyok szerény, áldozatkész, Sem odaadó. Az önérzetem valahol odafenn az egekben, A kritikát nem tűröm, mert

Teljes bejegyzés »