Évszakok…(Hálaének-ciklus)

  1. ZÖLD PILLANGÓK TÁNCA.
    (Tavaszi hálaének)

Állok kicsinyke szobám ablakában és nézem
Amint a falevelek, a zöld színű pillangók az enyhe
Tavaszi szellőben vígan táncolnak az ágak hegyén.
Tegnap még észre sem vettem őket, mára

Újra üdén, frissen mosolyogva ringnak a fákon.
Isten üzenete érkezett el velük a háborgó világra.
Kérlel bennünket esendő gyermekeit figyeljünk
Rá. Vegyük észre titkos küldeményeit, az aprócska

Csodákat, amik láthatóan körülölelnek bennünket.
Mire vártok még emberek?
Hiú szemetek mikor tanul meg végre látni?

Mire várok még Istenem?
Hiú szemem mikor tanul meg végre látni?
Mikor nyílik fel örökkévaló csodáidra?

II. ISTEN MOSOLYA.
(Nyári hálaének)

Állok kicsinyke szobám ablakában és nézem amint
Csillogó napsugarak villódznak az ablak áttetsző üvegén.
Hisszük vagy nem hisszük, de Isten engem és téged is
Így üdvözöl minden reggel csendesen mosolyogva.

Ránk mosolyog a felkelő napsugaraiban, ha felhő
Takarja is néha el Őt elölünk, szemei mindig látnak.
Villanásnyi életünk röpke pillanatait Isten, az Ő
Végtelen szeretetének, irgalmának aranyfonalával

Köti az örökkévalóság időtlen valóságának folyamához.
Szabadságot is adott nekünk, elvághatjuk e lelki
Köldökzsinórt. De tudjuk és érezzük Isten szíve ilyenkor
Is mosolyogva sír értünk. Vágyódik utánunk.

Ő mindig vár, Ő mindig visszavár engem és Téged.
Hiszed vagy nem hiszed, de Isten engem és téged is
Minden este csendes mosolyával altat el!

III. SZÍNES KÖNTÖS
(Őszi hálaének)

Állok kicsinyke szobám ablakában és nézem amint a vidám,
Napsütéses nyár homloka felett árnyak gyülekeznek.
Látom ahogyan a mennyei festő óriás palettáján már
Kikeverte az ősz pompás színeit: rozsdabarna, sárgászöld,

Rőtvörös és bíborszín foltok tarkítják a természet
Isten által szőtt, a Földre szabott, színes köntösét.
A fák is elhullajtják levélruhájukat, leveleik szép
Rendben, némán szállingóznak le a sápatag földre.

A hosszú lábú gólya is melegebb vidékre költözik.
Megannyi hétköznapi csoda tárul a szemem elé.
Vajon miért nem vettem eddig észre, vajon miért nem
Tudtam értékelni ezt a páratlanul gazdag adományt?

Mindig valami nagy dologra vágytam valami világ
Megváltó hatalmasra és közben nem láttam meg ezt
A sok Isten által nekem készített “aprócska” csodát.

Ó, milyen vak is voltam! A természet tudja Kinek
Köszönheti, csupán az ember lenne ilyen feledékeny?

IV. HÓFEHÉR LEPEL
(Téli hálaének)

Állok kicsinyke szobám ablakában és látom amint a
Hópelyhek, a mennyei óriás-virág aprócska
Szirmaiként lassan alálebbennek, hófehér lepelként
Borítva el a kopár feketén meredező faágak erdejét.

Furcsa halványlila derengés vonja be a szemközti
Házak tetejét. Koromfekete varjak köröznek károgva:
– Szegény emberek, miért vagytok olyan magányosak?
– Fázva, dideregve, vacogó szívvel miért búslakodtok?

Kínzó kérdéseinkre választ Kitől, honnan is várhatunk?
Isten, ki türelmes égi Atyánkként tanítasz bennünket.
Elgyötört, kiüresedett lelkű földi gyermekeidnek üzened:

Tárjátok ki bús lelketek ablakait, engedjétek be
Szívetekbe az eget és földet átalakítani képes
Egyetlen hatalmat, a SZERETETET!

Kérlek, Uram fogadd el hálaénekem!
Kérlek, Uram fogadd el hálaénekünk!

Harmati Gyöngyi
Author: Harmati Gyöngyi

Harmati Gyöngyi az Irodalmi Rádió szerzője. Meglepő fordulatokban és szomorú történésekben bővelkedő gyermekkorom hozománya az itt szereplő nevem. Akár kitalált, írói álnév is lehetne, de mégsem az. Ez a név szerepel a személyi igazolványomban leánykori névként, de nem ezen a néven anyakönyveztek. Ezt a nevet, mely nevelőapám (Anyukám 2. férje) vezetékneve volt alig 3-4 évig viseltem. Illetve a családi név pár nappal előbbi “magyarosíttatott” változatát, mert Szüleim úgy döntöttek, hogy egy jobb csengésű névre változtatják. Hamarosan újabb nevem lett, mivel férjhez mentem. Majd a véletlen fura játékaként mégis ez a többször változtatott leánykori név került az interneten rögzítésre. Ezután most már következzen egy szokványosabb bemutatkozás: 1959. július 4-én, a Függetlenség napján születtem Székesfehérváron. Férjemmel egy dunántúli kisvárosban élek. Fiam már felnőtt, kirepült a családi fészekből. Gyermekkorom óta a könyvek, a prózai és a lírai irodalom nagy kedvelője vagyok. Gyermekkorom legjobb barátai a könyvek voltak és most is azok, el sem tudom képzelni az életemet olvasás nélkül. Fiatal éveim kedvenc tartózkodási helye a könyvtár volt, melynek sajátságos légköre azóta is fogva tart. Hiszem, hogy az olvasás szeretete és az írás talentuma által jobb és szebb hellyé tehetjük a világot, még ha csak egy rövidebb időre is. Pár évvel ezelőtt éreztem először...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Gondolsz-e néha rám

(Senrjon csokor) Gondolsz-e még néha rám? Jut-e még eszedbe múlt-részlet. Sorsunk mivé lett? Gondolsz-e még néha rám? Eszedbe jut-e múlt, mint rege. Élet, csak csendes.

Teljes bejegyzés »

Naplementében…

Már én sem harcolni, sem győzni nem akarok, Tudomásul veszem, a nappalok halandók… Mi vagyok a világban… arc nélküli senki, Az utcán sem köszönnek, de

Teljes bejegyzés »

A múltamban

Visszatekintek a semmire… A régmúlt időmben, hősi várban laktam, Ez volt a sorsom, sikerült, jól belaktam… A régmúlt időmben, hősi várban laktam. Ez azonban már

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bogdán László

Rózsa Iván: Bogdán László Mentetted falud, Minden cigányt hiába: Lecsóba ment terv… Budakalász, 2022. augusztus 7. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Domján Edit

Rózsa Iván: Domján Edit Örök ifjúság… Nem akart öreg lenni: Fiatal maradt… Budakalász, 2022. augusztus 7. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Teljes bejegyzés »