Hófehérke későbbi élete

Sárváry Mariann:

Hófehérke későbbi élete

Mikor a hirtelen rázkódástól Hófehérke torkából kiesett a mérgezett alma, a törpék ujjongására tért magához.

– Végre kinyitotta a szemét! – kiáltotta Vidor.

– Nem hiába őrködtünk a koporsójánál felváltva oly hosszú ideig! – fűzte hozzá Szundi, miközben letették a koporsót. Felhajtották a fedelét, és kisegítették belőle Hófehérkét.

– Ismét lesz, aki hazavár minket a munka után! – tapsolt örömében Kuka.

Hófehérke is megörült szeretett törpéi láttán.

  • Kedveseim, hová visztek engem? Miért nem az erdő felé megyünk? – kérdezte.
  • A herceg azt mondta, hogy vigyünk a kroptstädti várába, mert egy hét múlva ott lesz a világraszóló lakodalmatok – válaszolta Szende.
  • Éppen virágozni fognak a rododendronok!
  • Mit tudtok még erről a hercegről azon kívül, hogy jóképű és gazdag? – kérdezte Hófehérke.
  • Övé még Wernigerode varázslatos kastélya is. A népe szereti, jól bánik az alattvalóival. Van ugyan egy öreg, házsártos édesanyja, de te majd az ő szívét is meglágyítod – mondta Tudor.
  • Kedves törpéim, szerintetek összeillünk majd?
  • Mindketten jóságosak vagytok, fiatalok és boldogságra vágytok. Semmi nem áll az utatokban – felelte Hapci.
  • Már látom a vár legmagasabb tornyát! – kiabálta boldogan Kuka.
  • A várnak 8 tornya van és négy bástyája, egy hatalmas vizesárok veszi körül és egy függőhídon át lehet megközelíteni – okoskodott Tudor.
  • A legszebb a rózsakertje. Mindig lesz friss virág a szobádban, majd én gondoskodom róla – fűzte tovább Kuka.
  • A várban nagyon régen lakott egy gonosz kobold, aki boszorkányokat szolgált. De az erdő fái fellázadtak a boszorkányok ellen, és egy vihar alkalmával a kidőlt fák agyoncsapták őket, így már csak a legendájuk él tovább ezen a környéken – folytatta Tudor.
  • Hát megérkeztünk, Hófehérke!

Hófehérke elámult a hatalmas ginkofa láttán, ami a kastélypark főbejáratát őrizte. Ez a fa biztosan mesélni tudna arról a gonosz koboldról és a hatalmas viharról is. Ekkor a herceg felbukkant a vaspántos kapu mögött.

  • Köszönöm nektek kedves törpék, hogy épségben elhoztátok nekem Hófehérkét. Tegyétek le az üvegkoporsót a lovagteremben! – ezzel odafordult kedveséhez a herceg.
  • Hogy érzed magad Hófehérke?
  • Soha ilyen nagy várakozással nem néztem a holnap felé! – lelkendezett Hófehérke.
  • Egy hét múlva megtartjuk az esküvőnket, amire meghívom a szomszédos fejedelmeket is. Véget vetek a háborúskodásnak, minden szomszédommal kibékülök. Most pedig bemutatlak anyámnak. Menjünk fel az északi szárnyba, az az ő lakosztálya, onnan látja a környező hegyek szép ormait – mondta a herceg, és karját nyújtotta jövendőbelijének.
  • Remélem, elnyerem a bizalmát – válaszolta aggodalommal teli hangon Hófehérke.

A kastély lakórésze háromemeletes volt, a tornyok ötemeletesek. A szürke bádogtető nem volt túlságosan bizalomgerjesztő, de a galambok búgása megnyugtatta Hófehérkét. Átmentek a lovagtermen, ahol barátságos tűz lobogott a kandallóban. A falakon szarvasagancsok és férfiportrék lógtak, a földön vaddisznóbőrök voltak leterítve. A herceg szeretett vadászni, szép agarai ott feküdtek a kandalló előtt. Hófehérke közeledtére csaholva odaszaladtak, és körbeszaglászás után megnyalták a kezét. Elindultak a falépcsőn felfelé, ami halkan nyikorgott lépéseik alatt. Végigmentek egy hosszú folyosón, majd egy keskeny csigalépcsőn. Elérték az ajtót. Megálltak. A herceg bátorítóan megszorította Hófehérke kezét, majd lenyomta a kígyófejet ábrázoló kilincset.

  • Édesanyám, szeretném bemutatni neked Hófehérkét – kiáltotta, s közben maga elé tolta a megilletődött fiatal lányt. Hófehérke bátran elindult a ráncos arcú, kontyos hölgy felé, aki csókra nyújtotta a kezét.
  • Te fogod a fiamat boldoggá tenni, ezért nagy feladat hárul rád. Én már öreg vagyok, eddig én vigyáztam rá, de most már neked kell otthonossá tenni ezt a nagy kastélyt.
  • Igyekszem rászolgálni mindkettejük bizalmára – felelte szerényen Hófehérke.
  • A rózsakert elvadult, mióta nem tudom gondozni. A galambdúcokat is figyelemmel kell kísérned. A növények és a madarak is meghálálják majd a gondoskodásodat. Az esküvő előkészítésében segít majd neked Wernigerode kastélyában lakó húgom. Nekem megerőltető lenne. Én már csak hímezni tudok.

A sikeres bemutatkozás után a herceg körbevezette a kastélyban, hogy válasszon szobát magának. A nyugati szárnyban a kék tapétás szobában három angyalszobor várta őt. Rögtön tudta, hogy ezek az angyalok a segítői lesznek, ezért ezt választotta. A parkban rácsodálkozott az oroszlános szökőkút szépségére, elképzelte, mennyit fog ábrándozni a kút szélén, miközben figyeli majd az inni odamerészkedő rigókat.

Az esküvő emlékezetes marad élete végéig. Sokan eljöttek a környező fejedelemségekből, hogy tanúi legyenek a holtodiglan-holtomiglan közös ígéretének. A törpék is részt vettek, odaköltöztek a nyugati szárnyba, hogy közel lehessenek Hófehérkéhez. A Harz-hegységi bányába továbbra is eljártak dolgozni kis viharlámpáikkal. Az életet vidámmá tették a kropstädti kastélyban. Tudor tanította törpetársait illemre, hogy tudjanak viselkedni, ha a szomszédos fejedelmek ellátogattak egy – egy vadászatra. Ilyenkor az esti mulatságon előadással is szórakoztatták a vendégeket: előadták Hófehérke meséjét.

Hófehérke gondoskodott a kastély lakóiról és gyakori vendégeiről kertésze, szakácsnője, komornája, inasai és törpéi segítségével. Most, hogy a herceg már nem háborúskodással volt elfoglalva, jutott idő egy szép halastó kialakítására és családalapításra is. Megszülettek a kis hercegek és hercegnék is, akik örökölték Hófehérke szépségét és szerénységét. A herceg édesanyja még megérte első unokája megszületését. Mikor kezébe foghatta, ezt sóhajtotta:

  • Most már meghalhatok, tudom, hogy lett örököse a fiam birodalmának. Másnap nem is ébredt fel, a törpék Hófehérke üvegkoporsójában temették el a kastély ősfái alá. Kuka ahogy ígérte, minden nap vitt a rózsakertből friss virágot Hófehérke szobájába és a sírra is.

Hófehérke mostohaanyja a varázstükrében pontosan látta, hogy milyen boldog gyerekzsivaj tölti be a még mindig elbűvölően szép édesanya életét. A féltékenység azóta is gyötörte, mindenképpen szomorúságot akart neki okozni. Elváltoztatta a külsejét, felkereste a kastélyt, és megkérdezte Hófehérkét, nem akarja-e a családja jövőjét megismerni. A galambok és a rigók idegesen röpködtek, de Hófehérke mégis beengedte a mézes-mázos öregasszonyt a lovagterembe. Az asszony kártyát vetett, majd ezt mondta:

  • Egyik gyermekedet nagy baj éri nemsokára. Hagyok itt neked gyógyszert, ami majd meggyógyítja – ezzel kivett a batyujából egy kis csomagot.

Hófehérke megijedt, hirtelen elbúcsúzott az asszonytól. Másnapra belázasodott a legkisebb lánykája, gyorsan beadta neki a gyógyszert, amit az öregasszony otthagyott. De a gyermek nem lett jobban, sőt a láza még magasabbra kúszott fel. Lázálmában félrebeszélt. Hófehérke magához hívatta a törpéket, és megbízta Tudort, hogy szedjenek gyógyfüveket az erdő mélyéről. A törpék gyorsan elmasíroztak, egész nap odavoltak, csak sötétedésre értek vissza. Hófehérke emlékezett gyerekkorából a gyógyító tea receptjére. Gyorsan elkészítette a főzetet, egész éjjel itatta lázas, síró gyermekét. A törpék is felváltva őrizték őket. Reggelre jobban lett, harmadnapra teljesen lement a láza. Ekkor Hófehérke bement a szobájába, letérdelt és hálát rebegett az angyaloknak, akik a boldogsága felett őrködtek. A törpék gyanították, hogy a javasasszony Hófehérke mostohaanyja lehetett, ezért nem sokkal a felgyógyulás után odamerészkedtek a mostohaanyja várába. Az éj leple alatt besurrantak, megkeresték a varázstükröt, és levitték a bányájuk legmélyebb járatába, nehogy még egyszer boldogtalanságot okozhasson Hófehérkének. Azóta is boldogan élnek a herceg nyolctornyú várában. Hófehérke gyakran odaül az oroszlános szökőkút szélére, és arról ábrándozik, milyen sors várhat szeretett gyermekeire.

 

(2019)

 

 

 

Sárváry Mariann
Author: Sárváry Mariann

Sárváry Mariann az Irodalmi Rádió szerzője Végzettségeim:2015: mesterpedagógus2002: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán közoktatás-vezető és pedagógus szakvizsga1986: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar – történelem szakos középiskolai tanár Tudományos fokozatom:1994-ben bölcsészdoktori fokozatot szereztem az ELTE Bölcsészettudományi Karán a történelem segédtudományaiból. (dr. univ) Publikációim:1991: A meszleni Meszleny család közéleti és politikai szereplése a XVIII-XIX. században - Készült a Magyar Történelmi Társulat által meghirdetett országos családtörténeti pályázatra, amelyen II. díjjal jutalmazták1993: A meszleni Meszleny család közéleti és politikai szereplése a XVIII. századtól napjainkig (internet-hozzáférhetősége: http://mek.oszk.hu/ 02300/2335) Bölcsészdoktori disszertáció1993: Szilánkok – verseskötet, Magánkiadás, Budapest1997: Megérint, rádtalál – antológia1997: Karácsonyi ajándék 1997 – Örök adventben antológia1998: Családi körben- antológia1999: Én az optimista, én a pesszimista – antológia2000: Antológia 2000 II. kötet - Millenniumi kiadás, Alterra Svájci – Magyar Kiadó, Budapest2001: Alföld Antológia, Raszter Kft. Könyvkiadó, Csongrád2004: Betűk glóriája – antológia, Alterra Svájci-Magyar Kiadó, Budapest2004: A fehér tükrei – versek, prózai írások, Accordia Kiadó, Budapest2006: Fényjelek, szavak- versek, aforizmák, prózai írások, Accordia Kiadó, Budapest2007: A Hóreménység tűzfoka – versek, pózai írások, Accordia Kiadó, Budapest2006: Szépirodalmi Figyelő 5.számában Kultúra rovatban kritika Tremkóné Meszleny Mária: Életrezzenések című regényéről2008: Szépirodalmi Figyelő 4.számában Kultúra rovatban kritika Losonczy Tóth Árpád : Egy boldog menyasszony levelei –...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ahol a mesék kezdődnek

Edit Szabó : Ahol a mesék kezdődnek Nem látom a mesémnek kezdetét, csak ha a föld felett lebeghetnék, szeretném bejárni a Föld tekét, melynek tetején

Teljes bejegyzés »

Augusztus leánya

Edit Szabó : Augusztus leánya Augusztusban nyílik minden virág, tündöklő szépségeket lát a világ, piros rózsák kúsznak és nyár derekán kividul erdőn-mezőn minden leány. Virágerdő

Teljes bejegyzés »

Gondolsz-e néha rám

(Senrjon csokor) Gondolsz-e még néha rám? Jut-e még eszedbe múlt-részlet. Sorsunk mivé lett? Gondolsz-e még néha rám? Eszedbe jut-e múlt, mint rege. Élet, csak csendes.

Teljes bejegyzés »

Naplementében…

Már én sem harcolni, sem győzni nem akarok, Tudomásul veszem, a nappalok halandók… Mi vagyok a világban… arc nélküli senki, Az utcán sem köszönnek, de

Teljes bejegyzés »

A múltamban

Visszatekintek a semmire… A régmúlt időmben, hősi várban laktam, Ez volt a sorsom, sikerült, jól belaktam… A régmúlt időmben, hősi várban laktam. Ez azonban már

Teljes bejegyzés »