Sárváry Mariann: III. Hógolyó bukása
Az Állatfarmról elüldözött Hógolyó unokája, III. Hógolyó néven mangalicabirodalmat alapított egy tölgyfaerdő közelében. A hely ideális volt: csöndes, távol az emberek világától, élelemmel teli, patakkal és dagonyázó helyekkel a közeli makkos erdőben. Elnevezte Tölgyfamajornak.
III. Hógolyó háremében sok életerős, vonzó idomú és csalogató feromonokat kibocsátó emse élt. Birodalmának utódlása így biztosítva volt. Nagyapja tulajdonságai közül örökölte a bátorságot és az előrelátó képességet. Fiatalon elhatározta, hogy olyan élőhelyet alakít ki mangalicatestvérei számára, ahonnan nem fognak elvágyódni. Nem lesz erőszak, átverés, ideológiagyártás a visszaélések leleplezésére. A növekvő létszámú Tölgyfamajorban azonban nem tudott mindenki kedvére tenni. Kezdeti rajongói egyre többször fogalmaztak meg kritikát vezetői viselkedésével szemben. III. Hógolyó felvértezte magát ezekkel szemben, hiszen nagyapját is örökké hibáztatták.
Egalizációja kettős mércén alapult. Ha valaki külön elbírálást kért a maga számára, mindig ezt mondta: „ Ha neked megengedem, másnak is meg kell engednem.” Azonban voltak olyan mangalicák, akikről mindenki tudta, hogy sok mindent megtehetnek számonkérés nélkül. Mr. Jones elvárásainak mindenáron meg akart felelni III. Hógolyó. Ne kerüljön sok pénzbe a mangalicatelep fenntartása, ezért csak olcsó javításokat engedélyezett. Mr. Jones takarékossági intézkedéseit gondolkodás nélkül végrehajtatta. Birodalmában csak egymás között mertek őszinte véleményt kimondani a telep lakói. III. Hógolyó mindig kollektíven szidta le a gyűléseken őket. Folyton elmondta, hogy mit nem csinálnak elég jól, de nem fáradozott azon, hogy behívja az illetőket vezetői lakhelyére személyes beszélgetésre. A hangulat rossz volt, egyre többen kerekedtek fel más élőhelyet keresni. Ezt a vezér úgy magyarázta az ottmaradóknak, hogy a távozó életkörülményei megváltoztak, ezért megy el. Az elköszönők sosem merték bevallani, hogy III. Hógolyó kisstílű viselkedése miatt távoznak. Egy idő után már el sem búcsúztatták őket. A vezér úgy érezte, hogy aki elmegy, az elárulja a Tölgyfamajort.
Hiába örökölte nagyapja előrelátó képességét, mivel ez kimerült a Mr. Jonesnak való megfelelni vágyásban. Szeretett emséi lassan nem benne látták a férfiideált, igyekeztek kibúvót találni a párzási időszakukban. III. Hógolyónak egyre fogytak a hívei, de a problémákkal nem akart szembenézni. Kevés talpnyalója és információszállítója elfeledtette fiatalkori céljait. A virágzó mangalicatelep helyett egy keserűséggel teli helyet működtetett. Mindenkit keményen dolgoztatott, de az elért sikereket jórészt magának tulajdonította. Mr. Jones elégedett volt vele, mivel meghosszabbította a megbízatását. A vezérválasztáson kihívója alulmaradt, aki jobbnak látta a kudarc után odébbállni.
Egymás után teltek az évek, a gyűléseken mindent megszavaztak és sohasem szólalt fel senki.
III. Hógolyó felett is eljárt az idő. Férfias megjelenésébe bezavartak az öregedés jelei: egyre több ősz sörte keveredett a pofaszőrzetébe, izmai megereszkedtek, lábai meggyengültek. Hallása, látása megromlott. Már nem is emlékezett arra, hogy milyen célokat tűzött ki maga elé. Tölgyfamajor közelében egyre több jól vezetett mangalicabirodalom jött létre az eltávozott testvérei vezetésével. III. Hógolyó még mindig hamis világában élt. Alig beszélgettek vele, társai inkább kerülték.
Egyszer álmában megjelent neki a hősként viselkedő nagyapja. Másnap sokat töprengett azon, vajon milyen üzenete lehet a szokatlan jelenésnek. Harmadnap már beszélt is hozzá:
- Használd a bátorságodat arra, hogy visszavonulj!
III. Hógolyó életében először tisztán látta magát kívülről. Rájött, hogy azzal teszi a legtöbbet mangalicatársaiért, ha hátralép. Fogta magát, bekocogott az erdőbe kedvenc dagonyázó helyére, többször is megmerítkezett a jótékony sárban. Egyre távolabbról hallotta emséi pletykálkodását, akik éppen őt beszélték ki, hogy mennyire megöregedett.
A vezérhez már nem ért el a bántás, egyre nehezebben lélegzett, s közben lepergett élete filmje malackorától kezdve. Anyja mindig kiválasztottként kezelte, de hát mire is vitte?
Homályosan még észlelte, hogy nevén szólítják. Kétfelől hívták: szólongatták a patak partjáról és a másik irányból, távolról integetett felé Hógolyó, a példaképnek tekintett nagyapja. Nem gondolkodott, inkább megadta magát öregapja invitálásának.
(2019)
Author: Sárváry Mariann
Sárváry Mariann az Irodalmi Rádió szerzője Végzettségeim:2015: mesterpedagógus2002: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán közoktatás-vezető és pedagógus szakvizsga1986: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar – történelem szakos középiskolai tanár Tudományos fokozatom:1994-ben bölcsészdoktori fokozatot szereztem az ELTE Bölcsészettudományi Karán a történelem segédtudományaiból. (dr. univ) Publikációim:1991: A meszleni Meszleny család közéleti és politikai szereplése a XVIII-XIX. században – Készült a Magyar Történelmi Társulat által meghirdetett országos családtörténeti pályázatra, amelyen II. díjjal jutalmazták1993: A meszleni Meszleny család közéleti és politikai szereplése a XVIII. századtól napjainkig (internet-hozzáférhetősége: http://mek.oszk.hu/ 02300/2335) Bölcsészdoktori disszertáció1993: Szilánkok – verseskötet, Magánkiadás, Budapest1997: Megérint, rádtalál – antológia1997: Karácsonyi ajándék 1997 – Örök adventben antológia1998: Családi körben- antológia1999: Én az optimista, én a pesszimista – antológia2000: Antológia 2000 II. kötet – Millenniumi kiadás, Alterra Svájci – Magyar Kiadó, Budapest2001: Alföld Antológia, Raszter Kft. Könyvkiadó, Csongrád2004: Betűk glóriája – antológia, Alterra Svájci-Magyar Kiadó, Budapest2004: A fehér tükrei – versek, prózai írások, Accordia Kiadó, Budapest2006: Fényjelek, szavak- versek, aforizmák, prózai írások, Accordia Kiadó, Budapest2007: A Hóreménység tűzfoka – versek, pózai írások, Accordia Kiadó, Budapest2006: Szépirodalmi Figyelő 5.számában Kultúra rovatban kritika Tremkóné Meszleny Mária: Életrezzenések című regényéről2008: Szépirodalmi Figyelő 4.számában Kultúra rovatban kritika Losonczy Tóth Árpád : Egy boldog menyasszony levelei –...
