Sírok csak, egyre sírok, alvás előtt, után is és csak
Rád, Terád gondolok. Rád gondolok, te drága,
életemnek tizenöt éven át párja, hűséges társa.
Rád, Terád gondolok egyre, s azokra a végső
napokra, hetekre.
Lassan egy éve, s azóta nem lelem magam és helyemet.
Idézgetem arcod, szavaid, egész drága lényedet.
Vajon Te – akkor – gondoltál e még rám, volt-e még
drága fejedben hely a gondolatnak, vagy a betegség
ott mindent elfoglalt?
Lám, telik az idő, de lelkemnek nincsen nyugalma.
Lépjek a konyhába, az utcára, be egy boltba, minden,
mindenhol Téged idéz fel, s én csak kutatlak, kereslek.
Nem értem, miért nem jössz elém valahonnan, miért nem
érsz még mindig haza!?
Várlak, folyton várlak Téged, egyedüllétemben
fényképeidet nézem, magam elé idézlek. S mennék eléd
máris a buszhoz, nyitnám a kaput, az ajtót, előre engednélek…
bár eszemmel tudom, hogy akkor én téged örökre
elveszítettelek.
Hiányzol nekem, nagyon hiányzol, Sándor!
Társak a jóban, társak a bajban, tizenöt éven át azok voltunk,
s hosszú hónapok óta már nem vagy! Ülök a fényképed előtt,
beszélgetek veled, s a bánatomban egyet tudok, de biztosan, hogy:
Örökre szeretlek!
Author: Bodnár Ildikó
Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem, általános iskolámat itt végeztem, majd 1970-ben érettségiztem a Herman Ottó Gimnázium francia tagozatos osztályában. Az ELTÉ-n magyar-orosz-francia szakos középiskolai tanárként végeztem és több középiskolában is dolgoztam, mintegy 25 évet. Később a német szakot is elvégeztem, német nyelvtanárként is tevékenykedtem. Tudományos tevékenységem nyomán (először stilisztikából bölcsészdoktori címet, majd fonetikából kandidátusi címet szereztem) egyetemi oktató lettem. A veszprémi és gödöllői egyetemen egy-egy félévet tanítottam, majd megpályáztam a Miskolci Egyetem BTK Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékén hirdetett docensi állást, és 1998 és 2013 között itt tanítottam különböző magyar, általános és alkalmazott nyelvészeti tantárgyakat, magyar és német nyelven is, ezekben az években sokat publikáltam. Részt vettem az alkalmazott nyelvészet szakos hallgatók jelnyelvi képzésében, ezért több éven át foglalkoztam a jelnyelvvel is. Szintén több éven át oktató voltam a fordítói programban is, a jelnyelvhez kapcsolódó tárgyakat oktattam, magát a jelnyelvet a SINOSZ oktatói tanították. 2013 decembere óta nyugdíjas vagyok, felnőtt gyermekeim vannak, akik a Dunántúlon élnek. Férjemmel huszonnégy évet éltünk együtt, az ő váratlan halála után két évvel ismerkedtem meg élettársammal, akit ez év kora tavaszán veszítettem el, s akivel az elmúlt tizenöt évet töltöttük együtt. Ő földrajz-történelem szakos...