Lágyan játszanak a fények az utcasarkon,
Mint víztükörben, látom őket az ablakokon.
Egy-egy kósza járókelő ténfereg csak lassan,
Az ég sötétje rájuk vetül, mint éjfekete paplan.
Ketten vagyunk az utcán, a néma beton meg én,
A parki padra világít rá néha egy kallódó fény.
Mintha utcazenész volna, este is muzsikál,
Sok-sok kemény hátú, fekete kis bogár.
Fúj a szél. Az őszi éjben bizony kabát nélkül fázom,
Fújja a szél a kerge leveleket az aludni térő fákon.
Repül, majd a földre zuhan a megtépázott avar,
Mikor lehullott, s lent van, már senkit sem zavar.
Felvillan egy villany a közeli sorházban,
Valami megzavarta a lakót az alvásban.
Méltatlankodik az utca sejtelmes sötéte,
Mintha nem egy, hanem ezernyi fény égne.
Különös lehet talán a város éji leple,
Sötét, de színes, akár egy hatalmas lepke.
Közel nem oly´ nyugodt, mintha faluhelyen lenne,
De én mégis úgy szeretek élni benne.
Author: Juhász Hanna
Juhász Hanna az Irodalmi Rádió szerzője Az elmúlt években már volt szerencsém bemutatkozni az Irodalmi Rádió több meghirdetett versenyén, így már hallhattátok a “hangomat”. Bár ritkán szoktam megszólalni, reményeim szerint ezentúl többször fogok. Az idei év különösen kedves számomra, hiszen az Év Diák Költője címet követően szeretnék aktívabb tagja lenni ennek a közösségnek.