Mint ahogy falevél válik el a lombtól
tarka, csüggedt melankóliával
Úgy vált le rólam mindne néhai barát
Bajban kiállók, kik elfogadtak hibával
A természetes, és örökkévalónak tűnt
Minden sarkon felhangzó baráti szó
Suhogó fuvallat szárnyán
Landolt enyészetben, s szétrágta a szú
Család, külföld, aprozódás válfajai
Vagy rezignált, fásult közöny,
Élettel megtelt kohézióból
Magány falai által határolt börtön
Csikaró gondolat játszik szívvel
Magányos éjszakai sétákon,
Mikor hűlt helyetek látom magam mellől
Agg ember fájdalmát hordom ki két lábon
Szívbemarkoló, örökké hű emlékek
Patakként torkollnak magány tengerébe,
Mint a nyár, soha nem tér vissza már
Az évben, tán visszavisz időhurok örvénye
Author: Tóth Mihály
Tóth Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Üdvözlök mindenkit, Tóth Mihály vagyok. Több, mint egy éve folytatok írói tevékenységet. Eddig két regényemet és egy novelláskötetemet jelentette meg elektronikus könyvként a Libri, valamint a Líra. Papíralapú könyvként én magam, magánkiadásban jelentettem meg a könyveimet, melyek közül egyet már be is mutattam a tavalyi könyvfesztiválon. Nagyon szeretek adni az embereknek, értékes, örömteli pillanatokat nyújtani a számukra és szórakoztatni. Számomra az írás nem munka, hanem a legnagyobb feltöltődéssel járó tevékenység. A célom az, hogy minél több emberrel megismertessem a műveimet, és előbb-utóbb idegen nyelvekre is lefordítsam azokat annak érdekében, hogy a világ számos pontján élők balzsamként alkalmazhassák azokat a tudatukra és a lelkükre.