A négy égtáj felől sebesen törj elő Lélek
Minden ember sóvárogva várja jöttödet.
Oszlasd el a félelem és a magány sötét,
Sűrű fátyolát, mely fojtogató ködként
Rátelepszik ezernyi sebből vérző világunkra.
Úgy várjuk már a BÉKE, a HIT, a SZERETET
A REMÉNY fénylő sugaraiból font koszorúdat,
Mely védernyőként ráborul a szomjazókra.
Gyógyítsd önzéstől jéggé dermedt szívünk,
Reszketeg lelkünk. Azt kívánjuk ne csak pár
Hétig, de életünk minden napján lakjál nálunk,
Ragyogásod töltse be minden porcikánkat.
Author: Harmati Gyöngyi
Harmati Gyöngyi az Irodalmi Rádió szerzője. Meglepő fordulatokban és szomorú történésekben bővelkedő gyermekkorom hozománya az itt szereplő nevem. Akár kitalált, írói álnév is lehetne, de mégsem az. Ez a név szerepel a személyi igazolványomban leánykori névként, de nem ezen a néven anyakönyveztek. Ezt a nevet, mely nevelőapám (Anyukám 2. férje) vezetékneve volt alig 3-4 évig viseltem. Illetve a családi név pár nappal előbbi “magyarosíttatott” változatát, mert Szüleim úgy döntöttek, hogy egy jobb csengésű névre változtatják. Hamarosan újabb nevem lett, mivel férjhez mentem. Majd a véletlen fura játékaként mégis ez a többször változtatott leánykori név került az interneten rögzítésre. Ezután most már következzen egy szokványosabb bemutatkozás: 1959. július 4-én, a Függetlenség napján születtem Székesfehérváron. Férjemmel egy dunántúli kisvárosban élek. Fiam már felnőtt, kirepült a családi fészekből. Gyermekkorom óta a könyvek, a prózai és a lírai irodalom nagy kedvelője vagyok. Gyermekkorom legjobb barátai a könyvek voltak és most is azok, el sem tudom képzelni az életemet olvasás nélkül. Fiatal éveim kedvenc tartózkodási helye a könyvtár volt, melynek sajátságos légköre azóta is fogva tart. Hiszem, hogy az olvasás szeretete és az írás talentuma által jobb és szebb hellyé tehetjük a világot, még ha csak egy rövidebb időre is. Pár évvel ezelőtt éreztem először...