Homo Sapiens – Homo Deus

Homo Sapiens – Homo Deus

Életünkben nem találunk biztos pontot
Nem látjuk az előttünk álló út végét
Eljutunk-e a sötétből a világosságig
Vajon erősebb -e az élet a halálnál

Űrszondák sorban repülnek az égbe
Mi szeretnénk urai lenni a világnak
A múltat feledni, a jelent felértékelni
A jövőben mindent hatalmába keríteni

A Homo Sapiensből lenne a Homo Dens
A technika uralmát Istenként irányítaná
Pedig Ő is valakinek akaratából létezik
Ki a lelkek megmentésére érkezik

Hova lett az emberiesség, a testvériség
Mert most embertelenség,békétlenség van
Gyűlölet, rágalom a Homo Deus imája
A fény helyett a sötétség a bálványa

Habár végtelen vágyaik korlátlanok
Egy világjárvány mindent megbénított
Megszakította a Homo Deus hatalmát
Keresniük kell az érvényesülés más útját

Istenné válni az embernek reménytelen
Valaki tehát nagyobb mindnyájunknál
El kell jönni tehát egy megváltónak
Aki birtokosa a szeretetnek és a jónak

Készítsétek bűnbánattal tehát az Úr útját
Ő megmondja, mivégre vagyunk a világban
Majd életjelt találunk végre a sötétségben
Mert boldogságot találunk a földi életben az éltben

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Tél a pusztán

Végtelen pusztán csak a csend járna, ha a szél süvöltve nem pásztázna. Cifrázza vígan a hótakarót, beborítaná az arra járót.   A buckákat bőszen szaporítja,

Teljes bejegyzés »

Szótlanul

Ágyad mellett tűzben ülve, figyelek színevesztett szemedre. A léttel csatákat űzve, nincs már kedves hangodnak ereje.   A szó így nem jár be csöndbe, én

Teljes bejegyzés »

Szerep

  Játszunk a színpadon, vázolva a szépet, mutatjuk e képet, mit élvez a képzet. Eközben a lelkiismeret meggyötör, valós éned nem ábrándokat eszközöl.   Olykor

Teljes bejegyzés »

Reménytelenség

Színe szürkül, közérzete romlott, kedve kisiklott, az erő kopott. Vajon mi okozhat újra gondot? A kórság ismét ostromba fogott?   Recsegnek a kórházi kerekek, előkerülnek

Teljes bejegyzés »

Pezsgés

Langyos fuvallat jelzi az ünnepet, lampionokat lenget örömében. fák koronái zizegnek csendesen. medence vize megcsillan a fényben.   A tósztot szájról szájra adogatják, koccintás hangja

Teljes bejegyzés »

Ölelés

Gyakorta imbolyog a létben a lélek, ványadttá lesz a test, borzongnak érzések. Kóbor gondolatok torz irányba lépnek, alacsonyan suhannak el a remények.   Fájdalmas tények

Teljes bejegyzés »