Magányos pad…

      Kissé szomorúan, az égen bánatosan kergetőző esőfelhőkkel, melyek mintha bennünket földlakókat akarnának siratni indult a szombati napunk, majd délutánra, mintegy varázsütésre  kisütött a nap. Barátainkkal örömmel nyugtáztuk, hogy az egész héten várva-várt kirándulásunk mégsem marad el. Autóba pattantunk és pár perc múlva már éreztük is a természet megnyugtató közelségét. Kedvenc kirándulóhelyünk a városunk közelében található arborétum, mely a DESEDA tó északi részénél elterülő félszigeten került kialakításra 1974-ben. Talán kevesen tudják, de ez a tó Magyarország leghosszabb mesterséges tava, 8 km hosszúságú és a hasonló nevű patak felduzzasztásával alakították ki. A növénykertet a partról egy 100 méter hosszúságban elnyúló az időjárás viszontagságaitól kissé megviselt, de amúgy hangulatos fahídon keresztül lehet megközelíteni. Mindig szeretek kijönni a természetbe, jó elcsendesedve magunk mögött hagyni a hétköznapok fárasztó terheit.  Egyszerűen csak megélni a szép nyári pillanatokat. Látni a a növények: fák, bokrok, füvek üde zöld színének megannyi változatát. Hallgatni az ezernyi hangon megszólaló természetet: a bogarak döngicsélését, a méhek zümmögését, a madarak több szólamú énekét. Szinte érezni, hallani lehet a csendet, ahogyan a szellő halk és szelíd suttogásával kánonban énekelnek. Semmivel össze nem hasonlítható érzés magunk mögött hagyni a városi élet dübörgő ritmusát, és átadni magunkat a természet lecsendesítő hatalmának. A botanikus kert friss levegőjétől  még a napi stressztől összekuszálódott idegszálaink is kisimultak. Igyekeztünk óvatosan, halkan közlekedni, hogy ne zavarjuk a láthatatlanul megbújó kertlakó kis állatokat.  A rododendron bokor üde lila színei, a tulipánfa különlegesen szép sárga bimbói, virágai, az ecetfa vöröslő, dekoratív bugavirágzata megannyi színfoltként tárult elénk. Kissé távolabb az egyik facsoport alatt rábukkantunk egy magányosan álló öreg padra. Biztosan sokat tudna mesélni arról kik jártak erre és pihentek meg árnyékot adó terebélyes lombsátora alatt, micsoda titkok örökké hallgató tudója. Szemgyönyörködtető látványként, mint egy óriási szőnyeg terült el lábunk alatt a szamócás. A hívogatóan piros szemeket meg is kóstoltuk, szinte szétolvadt a szánkban a zamatos gyümölcs.
Visszagondolva erre a csodás kirándulásra, a szamóca ízét még most is érzem a számban. Gyorsan elillant ez a délután, úgy tűnt, mintha csak pár percet töltöttünk volna itt el.  A természet e csodás kis birodalmától egy keresztény írónő (E. G. White) szavaival köszöntünk el a következő viszontlátásig, egy rövidke kis időre: “Minden egyes fa, virág és fűszál a Teremtő szeretetét fejezi ki. Aki ilyen gondosan alkotta meg a természetet, mennyivel inkább gondját  viseli a saját képmására alkotott teremtményeinek.” 
Harmati Gyöngyi
Author: Harmati Gyöngyi

Harmati Gyöngyi az Irodalmi Rádió szerzője. Meglepő fordulatokban és szomorú történésekben bővelkedő gyermekkorom hozománya az itt szereplő nevem. Akár kitalált, írói álnév is lehetne, de mégsem az. Ez a név szerepel a személyi igazolványomban leánykori névként, de nem ezen a néven anyakönyveztek. Ezt a nevet, mely nevelőapám (Anyukám 2. férje) vezetékneve volt alig 3-4 évig viseltem. Illetve a családi név pár nappal előbbi “magyarosíttatott” változatát, mert Szüleim úgy döntöttek, hogy egy jobb csengésű névre változtatják. Hamarosan újabb nevem lett, mivel férjhez mentem. Majd a véletlen fura játékaként mégis ez a többször változtatott leánykori név került az interneten rögzítésre. Ezután most már következzen egy szokványosabb bemutatkozás: 1959. július 4-én, a Függetlenség napján születtem Székesfehérváron. Férjemmel egy dunántúli kisvárosban élek. Fiam már felnőtt, kirepült a családi fészekből. Gyermekkorom óta a könyvek, a prózai és a lírai irodalom nagy kedvelője vagyok. Gyermekkorom legjobb barátai a könyvek voltak és most is azok, el sem tudom képzelni az életemet olvasás nélkül. Fiatal éveim kedvenc tartózkodási helye a könyvtár volt, melynek sajátságos légköre azóta is fogva tart. Hiszem, hogy az olvasás szeretete és az írás talentuma által jobb és szebb hellyé tehetjük a világot, még ha csak egy rövidebb időre is. Pár évvel ezelőtt éreztem először...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ahol a mesék kezdődnek

Edit Szabó : Ahol a mesék kezdődnek Nem látom a mesémnek kezdetét, csak ha a föld felett lebeghetnék, szeretném bejárni a Föld tekét, melynek tetején

Teljes bejegyzés »

Augusztus leánya

Edit Szabó : Augusztus leánya Augusztusban nyílik minden virág, tündöklő szépségeket lát a világ, piros rózsák kúsznak és nyár derekán kividul erdőn-mezőn minden leány. Virágerdő

Teljes bejegyzés »

Gondolsz-e néha rám

(Senrjon csokor) Gondolsz-e még néha rám? Jut-e még eszedbe múlt-részlet. Sorsunk mivé lett? Gondolsz-e még néha rám? Eszedbe jut-e múlt, mint rege. Élet, csak csendes.

Teljes bejegyzés »

Naplementében…

Már én sem harcolni, sem győzni nem akarok, Tudomásul veszem, a nappalok halandók… Mi vagyok a világban… arc nélküli senki, Az utcán sem köszönnek, de

Teljes bejegyzés »

A múltamban

Visszatekintek a semmire… A régmúlt időmben, hősi várban laktam, Ez volt a sorsom, sikerült, jól belaktam… A régmúlt időmben, hősi várban laktam. Ez azonban már

Teljes bejegyzés »