Az emlékezet

 

Az emlékezet furcsa jószág,

szárnya csapong, szertelen.

Egyik percben kristálytiszta,

másik percben hírtelen

köddé válik, elszelel.

Kapsz utána, hívnád vissza,

de már messze, messze jár,

zsigereid érzik csupán

szép volt, jó volt gondolni rá!

Bajzikné Panni
Author: Bajzikné Panni

Bajzikné Panni az Irodalmi Rádió szerzője. Minden vers természetem kivetülése, önmagam, lelkem, melyeket BAJZIKNÉ PANNI néven publikálok! Költeményeim megírására egy-egy alkalom, élmény, történés bontja ki az írás kényszerét, melyet empatikus ráhangolódással formálok meg. Mindig rátalálok olyan élményekre, értékekre, amelyeket szeretnék megmutatni, megosztani. Hiszem, hogy érzékenyen reagálok úgy a természeti, mint az emberi változásokra. Fotómasinaként megragadva a pillanatot elmémben rögződnek és találnak ritmust, rímeket a gondolatok és formálódnak versekké. Elégedettséggel tölt el, ha mások számára is érthetőek, egyértelműek alkotásaim. Szeretném, ha elfogadó örömet adnának verseim. Feltétlen meg kell említenem, hogy több kötetem illusztrátora Anna nevű leányom, akinek munkái emelik szóláncaim külcsínét, belbecsét! Verses köteteim: Gyöngyeimet gurítom felétek Gyöngyeimből koszorút kötöttem Gyöngyeimből szemezgess Gyöngyeimből válogattam, A nap varázsa Balaton, betelni vele nem tudok A Balaton dicséret Gyökereim Igazgyöngyeim A tollat kezembe vettem Először 2012 januárjában osztottam meg közönséggel verselő-vénám zsengéit, amit a „Gyöngyeimet gurítom felétek” című könyvecskémben is olvashatott a „nagyérdemű”. Az akkori szerkesztés tematikáját azóta sem változtattam, legyen szó kötetekről, bemutatókról, mely utóbbiakat 2013 májusában „Gyöngyeimből koszorút kötöttem”, 2015-ben „Gyöngyeimből szemezgess!”, 2017-ben „Egy szívdobbanás”, 2019-ben pedig “A tollat kezembe vettem” címmel tarthattam a keszthelyi Fejér György Városi Könyvtárban. Szerencsém volt megjelenni egy-egy alkalomra a Zalai Hírlap és a keszthelyi Szuperinfó lapjain....

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Konyhai idill

Betévedtem a konyhába, hol van az a kék madár: pálmaággal a csőrében szabadságot delegál.   Látomásom felszívódik, rám lehel a kürt hangja, hadba hív a

Teljes bejegyzés »

Nyárköszöntő

Már kikelt mind a fészekalja, kis felfedezők szárnyalhatnak, a kikelet integet: ellátni a messzeségbe összegyűjtve a szépséget.   S ahogy fölragyog a föld ege, aranyával

Teljes bejegyzés »

Montmartre éj

  Henri de Toulouse-Lautrec   Odakint sírt ,sírt az éjszaka Merengve dacolva hideggel, Holdfényes lehelettel, Tiszta levegőben, Ezernyi jellel.   Sötétben, a magány is fáj

Teljes bejegyzés »

Esti köd

Köd úszott a tájra fehér tejszerű pompa sejteni lehet csak amit látsz Isten a kezét leeresztette betakarta a napot.   Szellő sem suhan tova szinte

Teljes bejegyzés »

Félelmeim

Félelmeim   Félek az egyedülléttől a sehova tartozástól a jelen létbe támasztom a magányt.   Körülöttem néha gyerekzsivaj dobogás, beszéd, sikoly kacaj, merre vagy? szavak

Teljes bejegyzés »

Csend, nyugalom

Csend, Nyugalom   Vár volt itt, most kőhalom Emlékéből ez maradt. Hajnali harmat könnye, száll S a nap sugarai halkan Az égre nyújtózkodnak már.  

Teljes bejegyzés »