Rózsa Iván: Oltás-mizéria
Bizalmatlanok az emberek. Csoda ez, hogy ennyi botrány után már nem igazán bíznak a vezetőikben? Akik vizet prédikálnak, s nekünk is ajánlják, szinte kötelezően előírják ezt, míg ők közben bort isznak. A magyar lakosság töredéke akarja egyáltalán beoltatni magát. Hogy lesz így nyáj-immunitás? És ez a kisebbség is inkább az amerikai vagy nyugat-európai vakcinákat részesítené előnyben, az orosz vagy kínai vakcinában nemigen bízik szinte senki.
Hogyan lehetne meggyőzni a politikusoknak az embereket? Személyes példával! Például ha a még regnáló Trump elnök elsők közt oltatná be magát az amerikai, míg Putyin elnök az orosz vakcinával. Tudtommal erre még nem került sor. A két nagyon macsó elnök fél egy kis szuritól? Vagy nem bíznak az orvosaikban? Az Egyesült Államokban elsőként egy afroamerikai ápolónőt oltott be egy szintén fekete, valószínűleg orvos. Oroszországban pedig talán elítélteken, hajléktalanokon kísérletezték ki a vakcinát. Bár erre nincs bizonyíték, csak gyanú, vagy a rendszer lényegéből fakadó logikus következtetés. És most kaptam a hírt, hogy Izraelben először Netanjahu miniszterelnököt és őt követően Juli Edelstein egészségügyi minisztert oltották be szombaton este, elindítva a járvány elleni országos kampányt.
Én nem vagyok en bloc oltásellenes! Persze, az lenne a legjobb, ha mindenkinek a szervezete győzné le a vírust, és természetes immunitást nyerne tőle. De ha nincs más megoldás: ha kell, akkor kell az oltás! Gyerekkoromban én is megkaptam az összes, kötelező védőoltást. Nejemmel szenvedélyünk (volt és remélhetőleg hamarosan újra lesz) az utazás: így beoltottak minket például Hepatitis A, illetve B ellen is. Én még 1982-ben jártam Marokkóban, s előtte beoltattam magam kolera ellen is. A kilencvenes évek óta, úgy tudom, hogy a kolera elleni szert, már por és oldat formában, vízben oldják fel, és a vakcinát szájon át juttatják be a szervezetbe. 1998-ban Venezuelában jártunk, előtte sárgaláz ellen oltattuk be magunk. Vagy például kétszer is jártunk Indokínában és Thaiföldön, egyszer Malajziában, és ekkor szedtünk, maláriát megakadályozandó, gyógyszert.
De gyógyszer és gyógyszer, vakcina és vakcina között van különbség! Nekem azon vakcina iránt van bizodalmam, melyet megfelelő idő és ellenőrzött kísérletek után fejlesztenek ki. De a mostani koronavírus olyan újfajta, és mindig újabb mutánsai keletkeznek, így annyira nem ismerjük még: akkor hogyan találhatták fel ilyen gyorsan a megfelelő ellenszert?! Ez jó az újabb mutánsokra is? Vagy ezekre új megoldások kellenek? Tudjuk-e biztosan, mik a vakcinák mellékhatásai? Hacsak a kérdés nem virológiai, hanem politikai. Mintha a politika előre tudta volna, hogy a vírusa milyen hatást vált ki, és mi az ellenhatása…
Tehát a javaslatom a következő lenne, bár a kutyát sem érdekli valószínűleg, szóval: minden országban először az ország politikai vezetői oltassák be magukat! Lehetőleg először az állam- és kormányfők, aztán a miniszterek, majd a képviselők, főképpen a hatalmon lévő pártok parlamenti képviselői! Kövessék – legalábbis ebben – az izraeli példát! Ahogy ott is beoltották már azóta az államelnököt, a vezérkari főnököt és többek között a főbb rabbikat is. Elgondolkodhatnának a keresztény Európa vezető főpapjai is: hiszen a pásztor vezeti a nyáját, különösen ilyen nehéz helyzetben. Vagy a főtisztek: hiszen egy igazi vezér például csatában a serege élére áll. Most pedig tulajdonképpen harcot folytatunk a vírussal szemben. Ha ezen esetekben elenyésző a vakcinák mellékhatása, csak ezután oltsák be tömegesen az embereket! Mondjuk, az igen furcsa lenne, ha a politikusoknál semmi vész sem keletkezne, míg az embereknél komoly mellékhatások lépnének fel. Akkor arra gyanakodnánk, hogy nem ugyanazt a szert kapnánk. A gyanút eloszlatandó, a politikusoknak többféle vakcinát kéne beadatni önkéntes választásuk alapján, s ezután mindegyik beszámolna az adott vakcina mellékhatásairól. Melyek állítólag akut problémák, szövődmények is lehetnek. Ezek után az emberek szabadon eldönthetnék, melyik vakcinát válasszák, szintén szabad akaratukból. Az amerikait, a németet, az oroszt vagy a kínait?! (Vagy egyiket sem…)
Naiv vagyok?
Budakalász, 2020. december 20-21.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchárom éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok internetes portálon és...