Rózsa Iván: Örök ellenzéki?

Rózsa Iván: Örök ellenzéki?

Nem vagyok mai fiú, 1959-ben születtem. És életem hat évtizede alatt nem csápoltam még egyetlen Magyarországon fennálló rendszerre sem. Az átkosra sem, a mostanira sem. És úgy érzem, nem is volt rá okom. Nem az én hibám elsősorban ez a fenntartás, netán szembenállás. Nem éppen történelmünk dicső korszakaiban éltem eddig. Az úgynevezett rendszerváltás után bíztam a „kamikaze” Antall-kormányban, most már úgy látom, naivak voltunk: ők is, akik kormányoztak; és mi is, akik rájuk szavaztunk.
Még 1988-ban az egyik Fidesz-alapító közgázos ismerősöm belépett egyszer a szerkesztőségünkbe, és megkért bennünket, hogy írjuk alá a megalakulásukat támogatandó ívet. Akkor ez kockázattal járt, de aláírtam az ívet, mert az akkor még ifjú srác szimpatikus volt, és meg hát demokratának érzem magam. Virágozzék száz virág! Megjegyzem, egyetlen pártnak sem voltam soha tagja, és nem is leszek! Az alapító tag ismerősömet aztán elég rövid idő után nem láttam sürgölődni az immár párt körül, hamar kiábrándult valószínűleg belőle. Virágok helyett most főképp kígyók tenyésznek és virulnak…
Az első ovi kormányt még elviseltem, második körben rájuk is szavaztam, mert a kisebb rossznak tartottam; aztán fletóék bukását is szorgalmaztam, s örültem, hogy ez megtörtént. A váltásra meg megint nem volt más lehetőség, mint Fidesz-kormány. Második körben megint rájuk szavaztam. Mindig a második körben, s egyben ekkor utoljára, mert ezután egy 2011-ben elfogadott új törvény alapján egyfordulós lett a választás. Eleinte naivan hittem egy jobboldali összefogás lehetőségében is, de aztán hamar világossá vált, hogy ovit nem ez érdekli, hanem az egyeduralom. Ennek fenntartása akár csalás árán is. Ennél most már bármi, bárki jobb lenne! Annyira rohadt ez a hazug rendszer.
Örök ellenzéki lennék? De gondoljuk végig, mikor volt nálunk kifejezetten jó, kellemes hangulatú az élet? Igaz, járhattunk volna rosszabbul is. A második világháború idején volt, aki Hitler koncentrációs táborai után kikötött Sztálin egyik gulagján. Mert szabad gondolkodóként undorodott mindkét parancsuralmi rendszertől. Ha így nézzük a dolgot, nem is kell annyira nyavalyogni: fletó után, mit nekünk ovi! Még hálásak is lehetünk a sorsnak, hogy békeidőkre születtünk! Meg persze a politikai közegnek, mely – eddig – nem engedte a diktatúrát. Igaz, engedte a szabadrablást. Vadnyugat után itt a Vadkelet…
Ám nincsenek ma Európában halál- vagy kényszermunkatáborok. „Szabadok” vagyunk, „szabadon” pofázhatunk. És az átmeneti, kényszerű bezártság, izoláltság után remélhetőleg újra szabadon utazhatunk. Csak a koronavírus, a pandémia körül kialakult jelenlegi helyzet miatt aggaszt az, hogy a most regnáló hatalmasságok könnyen visszaélhetnek hatalmukkal, mely a járványra hivatkozva talán már túlzott mértékű is lehet.
Vagy már az is?

Budakalász, 2020. december 20-21.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchárom éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok internetes portálon és...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ahol a mesék kezdődnek

Edit Szabó : Ahol a mesék kezdődnek Nem látom a mesémnek kezdetét, csak ha a föld felett lebeghetnék, szeretném bejárni a Föld tekét, melynek tetején

Teljes bejegyzés »

Augusztus leánya

Edit Szabó : Augusztus leánya Augusztusban nyílik minden virág, tündöklő szépségeket lát a világ, piros rózsák kúsznak és nyár derekán kividul erdőn-mezőn minden leány. Virágerdő

Teljes bejegyzés »

Gondolsz-e néha rám

(Senrjon csokor) Gondolsz-e még néha rám? Jut-e még eszedbe múlt-részlet. Sorsunk mivé lett? Gondolsz-e még néha rám? Eszedbe jut-e múlt, mint rege. Élet, csak csendes.

Teljes bejegyzés »

Naplementében…

Már én sem harcolni, sem győzni nem akarok, Tudomásul veszem, a nappalok halandók… Mi vagyok a világban… arc nélküli senki, Az utcán sem köszönnek, de

Teljes bejegyzés »

A múltamban

Visszatekintek a semmire… A régmúlt időmben, hősi várban laktam, Ez volt a sorsom, sikerült, jól belaktam… A régmúlt időmben, hősi várban laktam. Ez azonban már

Teljes bejegyzés »