Rózsa Iván: Év végi álom legyen valóság!
Ereimben tán nem is vér folyik,
Hanem hatalmas szabadság-érzés.
Ezért is fáj, mi nálunk zajlik:
A nemzet nevében a nagy átverés.
Véreim a magyarok, a németek, a bunyevácok;
Meg az összes szabadságot szerető nép:
Írek, skótok, walesiek, baszkok, szárdok, katalánok;
A lista hosszú, leírni, egy lap: nem is elég.
A Megváltónk egy apja, egy Istene:
Mindenkit név szerint számon tart.
Az Istennek hatalmas és együtt érző a szíve:
Elbír egy egész emberiséget, minden fajt.
Néha úgy érezzük, átok sújt bennünket:
Pedig mi magunk hozzuk magunkra a bajt.
Isten csak tiszteletben tartja minden döntésünket;
Még ha az önpusztító is, és pusztulás felé hajt.
Istenem, tedd hát belátóvá, látóvá népedet!
Véreim, drága önpusztító magyarok!
Zavarjuk el végre züllött „vezetőinket”!
Ne haljunk ki, mint rokonaink, az avarok!
Mostani uraink minket csak uralni tudnak;
Meg persze lopni, csalni, hazudni;
Nem úriemberek ők, de egyszer lebuknak;
És végre nyugodtan tudunk aludni.
De ne aludjuk át a következő évet is!
Ne ringassanak el minket újfent hamis ígéretek!
Ne féljünk a változástól, ha a rendszer hamis:
Úgy, ahogy van; és működtetői ordító egerek.
Nem oroszlánok ők, inkább rafinált rókák:
Kik, ha elsöpör egyszer a népharag;
Fülük, farkuk megszeppenve behúzzák.
Konduljon hát ezért fölöttük a vészharang!
Vesszenek a ránk csak vészt hozni tudók!
Tűnjenek a közéletből a hamis próféták!
Bukjanak a hazug, tolvaj népirtók!
A Paradicsom a Földön jöjjön el s ne odaát!
Ne dagonyázzanak tovább verejtékünkben a disznók!
Kiknek a balra át ugyanaz, mint a jobbra át.
Nem mások, mint köztörvényes köpönyegforgatók:
Kikből elege van Istennek ide- és odaát.
És ha jövőre mindez még nem is valósul meg:
2022-re, reméljük, beérik végképp a hatalomváltás;
És ebbe még a Föld is beleremeg;
Múlttá lesz végre a viszály, a széthúzás.
Egy öntudatra ébredt nép tör át gátat;
Elsodorja az áradat a múlt bűnöseit;
Megbukik, ki tán születése óta csak áltat;
És egy új, szabadabb világ megszüli hőseit!
Egy új, jobb világ velük együtt születik;
Talpnyalás helyett már tehetség és szorgalom számít.
E világot tiszta kézzel működtetik;
És rögtön lebukik, ki csak ámít.
A hozzáértés nem hozzáférést jelent már minálunk,
A nemzet vagyona szent lészen!
És hogy erről ne csak álmodozzunk,
Legyünk most résen és ébren!
Budakalász, 2020. december 27.
Hétszer nyolc, összesen 56 sor…
Jobb évet, szebb jövőt várván!
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...