Emlékezés a régi karácsonyokra

Most is rád gondolok,

hogy itt a Karácsony:

együtt eltöltött szép

karácsonyainkra.

Tizennégy karácsony:

sok-e ez, vagy kevés,

azt meg nem mondhatom…

de utánad vágyom

most is, azt jól tudom!

 

Diétás szaloncukrot

még Te is ehettél.

És hát az ajándék?

A legtöbbször könyvek.

Verseskötet nekem,

avagy szótár. Neked

új ing, újabb atlasz,

rejtvényfüzet, kávé.

Tizennégy karácsony!

 

Együtt nézegettük,

a könyveket, fejtettük

a rejtvényt, ittuk a

kávét. Este meg a

tv  mellett ’mulattunk’.

Nem történtek soha

különösebb dolgok.

Ám mi akkor, tudom,

hogy, boldogok voltunk.

 

Sok éven át itthon

kicsi fa várt, aztán

pár fenyőág volt, mi

ünnepünk jelezte.

Hamar eljött akkor is

az este. Pillantásunk

csak egymást kereste,

szavaink egymásnak

üzenték: szeretlek!

 

Tavaly karácsonykor

kórházba kerültél.

Utolsó karácsonyunk:

kórházi karácsony.

Fekszel csak szomorún

a hófehér ágyon…

Aprócska fák álltak kinn

a folyosókon. Ez volt

a tizenötödik karácsony!

 

A fán csillogó díszek.

Ebédkor itt is kijárt

pár szem szaloncukor.

Nem hozhattalak akkor

már vissza a kórházból!

(Sem később a halálból!)

Előttem vagy most is,

édes, drága Sándor!

Annyira hiányzol!

 

Bodnár Ildikó
Author: Bodnár Ildikó

Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem, általános iskolámat itt végeztem, majd 1970-ben érettségiztem a Herman Ottó Gimnázium francia tagozatos osztályában. Az ELTÉ-n magyar-orosz-francia szakos középiskolai tanárként végeztem és több középiskolában is dolgoztam, mintegy 25 évet. Később a német szakot is elvégeztem, német nyelvtanárként is tevékenykedtem. Tudományos tevékenységem nyomán (először stilisztikából bölcsészdoktori címet, majd fonetikából kandidátusi címet szereztem) egyetemi oktató lettem. A veszprémi és gödöllői egyetemen egy-egy félévet tanítottam, majd megpályáztam a Miskolci Egyetem BTK Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékén hirdetett docensi állást, és 1998 és 2013 között itt tanítottam különböző magyar, általános és alkalmazott nyelvészeti tantárgyakat, magyar és német nyelven is, ezekben az években sokat publikáltam. Részt vettem az alkalmazott nyelvészet szakos hallgatók jelnyelvi képzésében, ezért több éven át foglalkoztam a jelnyelvvel is. Szintén több éven át oktató voltam a fordítói programban is, a jelnyelvhez kapcsolódó tárgyakat oktattam, magát a jelnyelvet a SINOSZ oktatói tanították. 2013 decembere óta nyugdíjas vagyok, felnőtt gyermekeim vannak, akik a Dunántúlon élnek. Férjemmel huszonnégy évet éltünk együtt, az ő váratlan halála után két évvel ismerkedtem meg élettársammal, akit ez év kora tavaszán veszítettem el, s akivel az elmúlt tizenöt évet töltöttük együtt. Ő földrajz-történelem szakos...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Gondolsz-e néha rám

(Senrjon csokor) Gondolsz-e még néha rám? Jut-e még eszedbe múlt-részlet. Sorsunk mivé lett? Gondolsz-e még néha rám? Eszedbe jut-e múlt, mint rege. Élet, csak csendes.

Teljes bejegyzés »

Naplementében…

Már én sem harcolni, sem győzni nem akarok, Tudomásul veszem, a nappalok halandók… Mi vagyok a világban… arc nélküli senki, Az utcán sem köszönnek, de

Teljes bejegyzés »

A múltamban

Visszatekintek a semmire… A régmúlt időmben, hősi várban laktam, Ez volt a sorsom, sikerült, jól belaktam… A régmúlt időmben, hősi várban laktam. Ez azonban már

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bogdán László

Rózsa Iván: Bogdán László Mentetted falud, Minden cigányt hiába: Lecsóba ment terv… Budakalász, 2022. augusztus 7. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Domján Edit

Rózsa Iván: Domján Edit Örök ifjúság… Nem akart öreg lenni: Fiatal maradt… Budakalász, 2022. augusztus 7. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Teljes bejegyzés »