Amúgy ma nem a szokásos
városi busz vitt ki az Auchan-ba,
hanem egy helyközi.
A maszk alatt is jól
lehetett érezni
azt a másféle szagot,
ami a távolsági buszokat annyira jellemzi…
Nekem rögtön mályi-tavi
útjainkra kellett gondolni,
s persze, hogy elkezdtem: sírni.
Jó, hogy fenn a buszon
alig volt utas már!
Akadt köztük (csak a rím kedvéért bár)
egy-két szerelmes-pár.
Mindenki a maga bajával,
örömével volt elfoglalva,
volt, ki a maszkot ’igazítta’,
más ezt az átkozott
járványt szidta.
S én: igen, én sírtam a buszon,
de szerencsére nem figyelt senki se rám.
De hiszen én már nem is ott
a buszban voltam, hanem
veled a mályi-tó partján
kóboroltam… Vittem horgászbotjaid,
mint ura mellett a fegyvert
Sancho Panza,
Don Quichote hű fegyverhordozója…
A busz megáll, a benzin szaga még száll,
a pár utas fürgén kiszáll…
Az a kép… az a táj sehol sincs már!
Nincs Mályi-tó, horgászbot, halak…
eltűnt a vén spanyol és vele
eltűntél Te is. A maszkok mögött
más arcok vonulnak…
Author: Bodnár Ildikó
Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem, általános iskolámat itt végeztem, majd 1970-ben érettségiztem a Herman Ottó Gimnázium francia tagozatos osztályában. Az ELTÉ-n magyar-orosz-francia szakos középiskolai tanárként végeztem és több középiskolában is dolgoztam, mintegy 25 évet. Később a német szakot is elvégeztem, német nyelvtanárként is tevékenykedtem. Tudományos tevékenységem nyomán (először stilisztikából bölcsészdoktori címet, majd fonetikából kandidátusi címet szereztem) egyetemi oktató lettem. A veszprémi és gödöllői egyetemen egy-egy félévet tanítottam, majd megpályáztam a Miskolci Egyetem BTK Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékén hirdetett docensi állást, és 1998 és 2013 között itt tanítottam különböző magyar, általános és alkalmazott nyelvészeti tantárgyakat, magyar és német nyelven is, ezekben az években sokat publikáltam. Részt vettem az alkalmazott nyelvészet szakos hallgatók jelnyelvi képzésében, ezért több éven át foglalkoztam a jelnyelvvel is. Szintén több éven át oktató voltam a fordítói programban is, a jelnyelvhez kapcsolódó tárgyakat oktattam, magát a jelnyelvet a SINOSZ oktatói tanították. 2013 decembere óta nyugdíjas vagyok, felnőtt gyermekeim vannak, akik a Dunántúlon élnek. Férjemmel huszonnégy évet éltünk együtt, az ő váratlan halála után két évvel ismerkedtem meg élettársammal, akit ez év kora tavaszán veszítettem el, s akivel az elmúlt tizenöt évet töltöttük együtt. Ő földrajz-történelem szakos...
