Emlékszel, Ani néni?
Amikor te és én gyerekek voltunk,
karácsonyokra mi édesanyától
egyik ajándékként évek során át
gyönyörű babaházakat kaptunk.
Karácsony körül az édesanyánk
– mintha igazi építész volna –
babaházat tervezett, épített,
ebbe édesapánk is be-besegített.
A házakat gondosan bebútorozta.
Volt emeletes, többszobás ház is,
babaházainkba villanyt szerelt,
A csengő csengett, égett a lámpa:
Készletért kész volt menni az NDK-ba.
Volt, hogy csak ezért utazott oda,
és karácsonyig mindezt jól eldugta…
Ám Karácsonykor a babatűzhely
Fényei égtek, babarádió szólt.
Babamamák babaételt főztek.
A babák babatányérból ettek,
babacsészéből ittak babakakaót…
Más babák – babaszobákban ültek,
Nézték a tévét, annak örültek.
Édesanyánk – titkos bútorasztalos? –
A kis szobákba székeket, asztalt,
kényelmes babaágyat készített.
És babaruhák tömkelegét varrta,
velük másoknak is örömet nyújtva.
Babaruhái, akár az álom…
A fiúunokák a babagarázs
Ajtajában álltak. Íme a varázs
Folytatódott. És az unokáknak is:
Csengett a csengő és égett a lámpa…
De bemennék most abba a házba,
vagy két kis fiammal a babagarázsba!
Újra játszanék, gyerekké válva…
Igen, van a rádiónak varázsa!
Visszavitt hajdani verandánkra.
Oda, hol a mi fenyőink álltak,
S a vaníliás kifli illata áradt!
Hová csodát látni sok szomszéd is átjött.
Vajon miért kezdek most sírni?
Örülni kell az életnek, örülni
mindennek, a mának. És hálát
adni az édesanyánknak,
Hogy emlékeinkben íme újra
szól az a csengő és ég az a lámpa!
Újra beülünk a babakonyhába
Babaebédre, babauzsonnára…
(Egy rádióműsor hallgatása közben jutott mindez eszembe)
Author: Bodnár Ildikó
Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem, általános iskolámat itt végeztem, majd 1970-ben érettségiztem a Herman Ottó Gimnázium francia tagozatos osztályában. Az ELTÉ-n magyar-orosz-francia szakos középiskolai tanárként végeztem és több középiskolában is dolgoztam, mintegy 25 évet. Később a német szakot is elvégeztem, német nyelvtanárként is tevékenykedtem. Tudományos tevékenységem nyomán (először stilisztikából bölcsészdoktori címet, majd fonetikából kandidátusi címet szereztem) egyetemi oktató lettem. A veszprémi és gödöllői egyetemen egy-egy félévet tanítottam, majd megpályáztam a Miskolci Egyetem BTK Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékén hirdetett docensi állást, és 1998 és 2013 között itt tanítottam különböző magyar, általános és alkalmazott nyelvészeti tantárgyakat, magyar és német nyelven is, ezekben az években sokat publikáltam. Részt vettem az alkalmazott nyelvészet szakos hallgatók jelnyelvi képzésében, ezért több éven át foglalkoztam a jelnyelvvel is. Szintén több éven át oktató voltam a fordítói programban is, a jelnyelvhez kapcsolódó tárgyakat oktattam, magát a jelnyelvet a SINOSZ oktatói tanították. 2013 decembere óta nyugdíjas vagyok, felnőtt gyermekeim vannak, akik a Dunántúlon élnek. Férjemmel huszonnégy évet éltünk együtt, az ő váratlan halála után két évvel ismerkedtem meg élettársammal, akit ez év kora tavaszán veszítettem el, s akivel az elmúlt tizenöt évet töltöttük együtt. Ő földrajz-történelem szakos...
