Rózsa Iván: Jézus túl jó volt!

Rózsa Iván: Jézus túl jó volt!

Boldogok?
Boldogok a lelki szegények, mert övék a földek országa. Meg a kastélyok, szállodák, jachtok, cégbirodalmak stb. országa. Mi marad nekünk, lelkiekben gazdagoknak, a mennyekre?!

Hát, nem!
Hát én nem szeretem úgy az ellenségem, ahogy a felebarátom! Szeressem úgy a hatalmon lévő politikusokat, mint a feleségemet vagy az anyámat?! Miről is van szó? Mi ez a zagyvaság? Ha engem pofán vernek jobbról, hát én nem tartom oda a bal orcámat is, hanem visszaütök! Legjobb váratlanul, hogy a másik már ne tehesse ugyanezt! Illiberális válaszra illiberális a válasz: ha tetszik, fogat fogért. De nem illiberálisokkal szemben mindig demokrataként kell viselkednünk!

A dolgok…
Igen, mindig úgy kezdődnek a dolgok, hogy a másik visszaüt… Szent István az egyik legkeresztényebb, az első keresztény magyar király. S lám felnégyeltette Koppányt… Lenne, erre vagy karóba húzásra, a bűnök mértékétől függően, személyes tippjeim! Mondjuk, sorszámot is lehetne húzni, kivel kezdjük!

Megbocsátás és vezeklés
Megbocsátani egyszerű dolognak tűnik, de van, amit nem lehet. És amit lehet; előfordulhat, hogy csak a másik, a bűnös kellő, netán húsz évig tartó, mondjuk börtönben történő, vezeklése után lehetséges.

Jézus túl jó volt!
Jézus túl jó volt! De aki utána jön, már nem lesz az. Ha pedig mégis Krisztus tér vissza másodszorra, már tapasztaltabban teszi ezt. Igazuk van a hülyéknek, hogy hülyéknek tartják azokat, akik velük foglalkoznak. A hülyeség betegség?

Fölösleges időpazarlás
Nem kell segíteni azokat, fölösleges időtöltés lenne, akik menthetetlenek, mert annak születtek, mert genetikailag azok, mert soha nem tudnak megváltozni. Segíteni azokon kell, akik erre időlegesen rászorulnak, és megérdemlik együttérzésünket. Aki erősnek születik, önmaga verekszi ki magát a bajból, de e folyamatot meggyorsíthatjuk, ha segítünk neki.

Nem tudják?
Bocsássunk meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek? Nagyon is tudják, hogy mit akarnak, mit csinálnak: lopnak, csalnak, hazudnak, néha még gyilkol(tat)nak is. Harácsolnak, gyűjtögetnek; de rosszabbak a hangyáknál!

Ember-állatok
Az embert az különböztetné meg az állattól, hogy van (ön)tudata, s tudja: mit miért csinál; felelősséget érez és vállal tetteiért. Legyintsünk egy gyilkosnak, paskoljuk meg a pofáját, és bocsássunk meg neki?! Akkor röhögve újra gyilkol! És bűn és bűn között óriási a különbség! Mindenki vétkezik: de más súlyú vétek az, ha például valaki füllent falánk túlsúlyosként néha a szigorú feleségének, hogy hány csokoládét evett meg, mint az, ha valaki tömeggyilkos!

Skizofrén világ
John Lennon elmeállapotát Yoko Ono hatása óta vitathatjuk. De abban tökéletesen igaza volt, amikor valami hasonlót mondott; miszerint elmebetegek vezetik a világot, ám a világ azt tartja elmebetegnek, aki ezt felismeri, és ráadásul még hangoztatja is…

A Gonosz lélektana
A Gonosz magától nem vonul vissza, újra és újra támad. Aki hatalmon van, hatalmát önként nem adja át, hanem ezt meg kell dönteni. A demokráciában teljesen normális dolog, hogy pártok harcolnak a hatalomért, és amelyik tiszta versenyben győz, megdönti az előző uralmat. A vesztes pedig gratulál neki, és visszavonul, elismeri a másik győzelmét. Nincsenek bérelt helyek, nincsenek előre leosztott lapok, minden lehetséges, de nincs választási csalás sem. Ahol mindez negatívumként előfordul, az a diktatúrára jellemző. A legrosszabb demokrácia is jobb tehát, mint a legjobb diktatúra!

Mamelukok és oroszlánok
Egy ember sem tévedhetetlen, hogy irányíthatna egyedül egy országot?! Aki azt hiszi, hogy tökéletes, hogy nincs szüksége tanácsra: vagy nagyon buta, vagy elmebeteg, vagy nagyon is zavaros személyiség, aki tévedhetetlenségi mítoszával leplezi jellemhibáit. Ami biztos; hatalma időlegesnek bizonyul! És egykori mamelukjai rúgnak bele a legnagyobbat a döglött oroszlánba…

Boldogabbat!
A tavalyinál boldogabb, cOVId-mentes új esztendőt, szebb jövőt kívánok mindenkinek!

Budakalász, újévi gondolataim legépeltem végül 2021. január 4.-én…

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchárom éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok internetes portálon és...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Általában

A nő nem ír verset a hazáról, házat őriz, az otthon melegét. Imádja a férfit, és felkínálja az ölét. A nő sokszor hal meg, szüléskor

Teljes bejegyzés »

Nyom a párna

  Fejed alatt nyom a párna, úgy gondolsz a nagyvilágra. Aludnál, rég lefeküdtél… Hátrahagyott múlt az éjfél. * A plafonra minek meredsz? Úgyse zárja le

Teljes bejegyzés »

volna jó

még hallgatnám apámat meséit gyermekkoráról álmait szenvedéseit melyet megsirattam csillagok alatt bámultam vele együtt az égitesteket a Vénusz ragyogását még a vörösbe hajló Marsot is

Teljes bejegyzés »

Amikor én még kicsi voltam

Tegnap Kecskeméten jártam, és találkoztam rég nem látott unokahúgommal, – aki mindössze egy hónappal fiatalabb, mint én, és akivel gyerekkorunkban egymás közelében éltünk. Iskolába is

Teljes bejegyzés »

Doberdó 1.

Magyarok a Nagy Háborúban… A csapattestemhez utaztam. Már harmadszor behívtak, mentem a frontra… A háború már, a harmadik évébe fordult. Ez a katona sorsa. A

Teljes bejegyzés »