Don-kanyarban dúl a reménytelenség

Vizionálós elmélkedés…

A Don-kanyarban dúl-fúl a reménytelenség,
A lélekben nő a kitörölhetetlenség…
Ne keress, csak szépet, amikor egy kicsit lehet, hogy megállsz,
Hátha, két lövés és robbanás között végül is rátalálsz…

Szerezz jártasságot, a hazamenésről… álmodban,
És vigyázz ne zizzenjen neked golyó… fölálltodban.
Mert haza kell menned, vár a család és a Te tanyád,
Öreg szüle apád nem él, de nagyon vár az anyád!
Reménytelennek tűnik, hogy innen valaha hazajutsz?
Bízzál! El fog következni a nap, hogy Te, majd elindulsz…

Nézem a jeges hómezőt, szinte meg kéne csókolni a havát…
Mert lehet, hogy ezzel tán’ kenegetném a bánatos lelkem máját….
Elnézem a hómező jeges szépségét,
Már, kicsit csókoltam volna vad hidegét…

Bízzál abban, hogy nem kóricál feléd, mint részeg, egy gellert kapott golyó,
De azért tégy Te is, nem elég a reménytelenség… az rossz tanácsadó!
*
Reménytelenül
Is menj tovább, mert meghalsz!
Semmibe veszni…
*
Ne veszítsd magad,
Mert a remény, elhagyhat!
Semmibe veszni?
*
Szív, ritmust dobog,
Táncolj vissza, életbe.
Elveszni? Semmi!
*
Hallgasd és még élvezkedj, a bátor szívverésen,
Írj verset és szavakkal gyújtsd fel papírt, lelkesen…
Versed olvasd fel, azt majd javít a bús lelkeken.
*
Versnek zenéje,
Segít pozitívságban.
Értelem föltör.
*
Rettenetes hideg itt az út, amin járok,
Lassan megszűnnek a kicsike sóhajtások…
Még reménykedek, hogy túlélem ezt és haza jutok,
Még bízok benne, hogy agy aknával nem találkozok.
De már, sajnos nincs velünk két ismerős falubelim,
Már régen elhagytak… ők odaát, az elődeim?

Itt a vas-hidegben nincs a menedéknek reménye,
Mert, mindenhol utolér a belövés vad szelleme.

Van, hogy a golyózáporban, még az étel sem ér ide,
Akkor éhezünk, és közben megvesz az isten hidege.
Bízni bízok én, de ezek a veszett körülmények,
Nem biztos, hogy hagyják… még jó sokáig én is éljek…

Ahogy itt árokban, félig agyonfagyva látom, helyeztünk lehetetlen,
Ebből a kilábalás, ebben a növekvő hóesésben reménytelen.
Hajnalban mínusz negyvenhárom fok volt, ez bizony kezelhetetlen.
Nyári egyenruhánk van, és vékony talppal bakancs, megérthetetlen…

Géppisztolyunk ebben a vad-hidegben befagy, lőni alkalmatlan,
Az ágyunk závárzata befagy, ilyen hidegben használhatatlan.
Az orosz katona, pufajkában és nemez csizmában van… nekünk ez vágyálom.
Ebben a hidegben, ha megizzadunk, jéglapok képződnek az alsógatyámon.

Itt a hidegben még törékenyebb a lélek, egy szűk ösvényen,
Rohannál de, nem lehet, vagy csak araszolnál de, azt serényen!
Fordulhat a napod jóra vagy rosszra, ne élj te reménytelenül,
Menj előre az utadon, haladj csak, élni kell elveszetlenül…

Az élet olyan, mint öreganyó gombolyagja, lassan, de letekeredik,
Az életünk is fogy minden nappal, és jó, ha a maradék ránk tekeredik.

A félelem mindent legyőz, még a tehetetlenséget is, ez remek!
Annak maradt meg a lába, aki nem adta át magát a hidegnek…
Azt nem lőtték meg, aki nem engedett a halál-kényszeredettségnek.

A hajnal egy jéghideg sikátoros-lövészárokban ébreszt
Nézem, nem haltam meg, de, úgy sincs itten olyan, ki újraéleszt.
Mínusz negyvenegy fok volt hajnalban, még jó, hogy nem fagytam meg,
De ha az orosz megindult volna, a mát sosem érem meg.

Nézem a mellvédet, hogy mi ez? Lám, odatapadt ez az… Odalőtt.
Ez emberi termék, most meg a hideg ráfújja, a hideg szellőt!
Szinte karddal rontunk az ellenségre, az meg nagyon is visszalőtt!

Az orosz és a háború rozsdás ólomgolyót lő bele lelkünkbe,
A tisztjeink meg nem engedik, hogy glória kerüljön a fejünkre…
Itt a katonából kifacsarják, szív-lélek minden jóságát,
És kifacsarják a gondolkodás oly’ sokszínű szivárványát.

Fekszünk a hóban, hidegen, szikrázóan süt ránk a nap…
Rohamra indulókért, gyors imát mond a tábori pap…

Vecsés, 2016. november 29. – Kustra Ferenc – íródott: Versben és senrjú -ban…

Kustra Ferenc József
Author: Kustra Ferenc József

Kustra Ferenc József az Irodalmi Rádió szerzője. ÍRÓI ADATLAPOM – KUSTRA FERENC JÓZSEF Írni 1997. -ben kezdtem egy élmény hatására. Szoktam írni: verses műveket, haikukat és a társait, különleges versformákat, aforizmát és novellákat. Végzek versforma-szerkesztői, fejlesztői munkásságot is. Eddig valamivel több, mint 3300 verses művem van, ebből még kb. 1200 verses mű, kéziratban. Novellákban is van még kb. 30 mű kéziratban. Eddig írtam haikut, cca. 3600 db. -t eredeti Basó féle stílusban, és cca. 480 db. -t európai stílusban. Az egészből cca. 350 senrjú formában íródott! (A szakirodalomban többen is utalnak rá, hogy a japán nyelvből történt eredeti lefordítások során a fordítók tévedtek, mert az 5-7-5 szótagszám nem felel meg a japán, eredeti szövegeknek… de, végül is még összehasonlítani sem lehet a két nyelvet! Meg így legalább van konkrét szótagszámuk az íróknak, és ezzel el is lett kerülve az anarchia! Bár a szabad versírók, még a szótagszámot sem tisztelik!) Én személy szerint ragaszkodok a hagyományos formákhoz és elutasítok mindenféle „szabad-liberális” versformát, mert az nem vers, hanem csak egy tördelt novella, jobb esetben! Naponta írok. A rekordom, hogy egy nap 7 óra alatt 8 versformában 9 művet írtam. Írok; haikut, zárt-, nyitott-, és fél haikuláncokat, társakkal Renga-láncverset, és Tankát is (Ebből...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Általában

A nő nem ír verset a hazáról, házat őriz, az otthon melegét. Imádja a férfit, és felkínálja az ölét. A nő sokszor hal meg, szüléskor

Teljes bejegyzés »

Nyom a párna

  Fejed alatt nyom a párna, úgy gondolsz a nagyvilágra. Aludnál, rég lefeküdtél… Hátrahagyott múlt az éjfél. * A plafonra minek meredsz? Úgyse zárja le

Teljes bejegyzés »

volna jó

még hallgatnám apámat meséit gyermekkoráról álmait szenvedéseit melyet megsirattam csillagok alatt bámultam vele együtt az égitesteket a Vénusz ragyogását még a vörösbe hajló Marsot is

Teljes bejegyzés »

Amikor én még kicsi voltam

Tegnap Kecskeméten jártam, és találkoztam rég nem látott unokahúgommal, – aki mindössze egy hónappal fiatalabb, mint én, és akivel gyerekkorunkban egymás közelében éltünk. Iskolába is

Teljes bejegyzés »

Doberdó 1.

Magyarok a Nagy Háborúban… A csapattestemhez utaztam. Már harmadszor behívtak, mentem a frontra… A háború már, a harmadik évébe fordult. Ez a katona sorsa. A

Teljes bejegyzés »